Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

MALOM UTÁN VASÁRNAP

MALOM UTÁN VASÁRNAP A MALOM ÉS A MOLNÁRSÁG SZEREPE A PARASZTI TÁRSADALOMBAN A földművelés kapcsán már említettük, hogy a magyar parasztság legfontosabb termesztett növényei a gabonafélék voltak, amelyekből lisztté őrlésük után a mindennapi kenyér készült. Az egyes területeken az ottani égTiajlatnak megfelelő gabonafajtákat részesítették előnyben: így például a búzát, a rozst, az árpát vagy az alakort termesztették nagyobb mennyiségben. Míg a magból lisztet vagy darát őröltek, esetleg az állatok takarmányozására használták fel, addig a gabonafélék szárából zsuppot köthettek a házak befedésére vagy alomnak hasznosították, hiszen egykoron mindent igyekeztek felhasználni. A magvak őrlésének egyik legősibb formája kézi hajtású malomban való összezúzásuk. A régi korok emberei, a mai mesterséges energiaforrások híján nagy becsben tartották a természetes energiaforrásokat, a vizet, a szelet és az állati igaerőt. A malmokat is ezek segítségével működtették, így léteztek vízimalmok, szélmalmok és állati erővel működtetett szárazmalmok. Az Alföld ezen területén, ahol most vagyunk, a szélmalmok voltak a legelterjedtebbek. 1894-ben hazánkban 712 szélmalom működött, ebből 680 az Alföldön, 32 pedig az ország többi részén látta el őrleménnyel a gazdaságokat. A vitorlákkal befogott szélenergiát fogaskerekes áttételek segítségével juttatták el a kőpadokig, ahol a malomkövek között őrlődtek a szemek, majd a rosták és sziták segítségével választották szét az őrlemény különböző nagyságú szemcséit. A hazai malmok jogi birtoklási viszonyait sajátossá tette, hogy a földbirtokosok, falvak, mezővárosok, egyházak, felekezetek, vállalkozó egyének egyaránt tarthattak fenn és üzemeltethettek malmokat. A malmokat nemcsak gabonaőrlésre használták, hanem sok más célra is. Voltak hántoló-, fűrész-, csőfúró-, kendertörő-, érchúzó-, ásványőrlő-, lőportörő-, kártoló-, ványoló- és kallómalmok. A munka mellett a malom nagyon fontos találkozóhely, a paraszti társasélet egyik fő színhelye is volt. Míg a sorukra vártak az emberek szívesen beszélgettek egymással és a molnárral, hallgatták meg a legújabb híreket, pletykákat, cserélték ki gazdálkodási tapasztalataikat. A gyermekek számára is nagy esemény volt, ha elkísérhették apjukat a malomba, ahol nemcsak az érdekes technikai szerkezet kötötte le figyelmüket, hanem az ott hallott számtalan mese és érdekes, meghökkentő történet.