Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

SZŐLŐBEN IS TEREM ARANY

SZŐLŐBEN IS TEREM ARANY SZŐLÉSZET ÉS BORÁSZAT A szőlő az egyik legrégebb óta termesztett kultúrnövényünk. A növénytermesztéssel és termékenységgel kapcsolatos istenségek egyik legfontosabb szimbóluma. Az istenek legfőbb adományának tartották a szőlőt és a belőle készülő bort, mivel megszabadítja az embert a bánattól és életörömöt hirdet. A szőlőfeldolgozás játékeszközei Az 1980-as évek közepén készültek Szegváron. A szőlő és a szőlőtermesztés a feudalizmusban is különleges jogokat élvezett, mivel nem tartozott a jobbágy úrbéres földjeihez. Társadalmi hovatartozástól függetlenül mindenkinek lehetett szőlője. A birtoklásnak sem alsó, sem felső határa nem volt. Ez a birtoktípus volt az, amihez a feudális körülmények között a legszabadabb birtoklási forma kötődött. Ez a rendkívüli munkaigényességével is magyarázható. A szőlők a települések határában területileg is elkülönülten a szőlőhegyen, azaz a promontóriumon helyezkedtek el. A szőlőbirtok szabadon adható, vehető, elzálogosítható és örökölhető volt, a földesúr is csak akkor vehette el, ha elhanyagolták, vagy ha a bordézsmát, azaz a szőlőterület és a bor után járó adóformát nem megfelelően fizették. A szőlő ültetésére a földesúr vagy a városi elöljáróság jelölt ki alkalmanként földterületet. Az alföldi városok egy része a 18. század utolsó harma-