Kepéné Bihar Mária: Munkák és napok - A munkába való belenevelődést szolgáló paraszti játékszerek a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményéből (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely kiállításai; Kecskemét, 2004)

A MUNKÁBA VALÓ BELENEVELÖDÉS

Aztán hamar megtalálták és meg is kapták a szüleiktől vagy nagyszüleiktől a koruknak és nemüknek megfelelő kisebb munkákat. A fiú segített az istálló körüli teendőkben, az állatok etetésében, befogásában, és a szekéren elkísérte az apját a mezőre vagy a szőlőbe. A lánygyermek rendszerint a háztartásban segített a sütésnél, főzésnél, szövésnél, fonásnál vagy a takarításban, az aprójószágok ellátásában, illetve a zöldséges és virágoskert ápolásában. Hogy munkájukat jutalmazzák, ösztönözzék, és hogy mind ügyesebbek legyenek, az idősebbek kis játékokat, általában munkaeszközöket készítettek nekik. A gyermekek sokszor nemcsak a szüleiknek segítve dolgoztak, hanem önállóan elvégzendő feladatokkal is megbízták őket. Mihelyt betöltötték a 8-9 évet, egyre felelősségteljesebb munkákat végeztek, így kapálni és szántani jártak, kenyeret sütöttek, ebédet főztek. Az ilyen gyermekeknek egyre kevesebb jutott a játékból és az iskolából is sokat kimaradtak. „Úgyse lett volna belőle püspök", ezzel és hasonlókkal vigasztalták magukat a szülők. A több szántóval rendelkező családok korábban önálló munkára fogták gyermekeiket, az állattartó gazdák pedig fiaikat sokszor egészen a katonaságig pásztorkodásra kötelezték. A nagyon szegények pedig gyakran időnap előtt dajkának, cselédnek, szolgának szegődtették el gyermekeiket, vagy magukkal vitték napszámba, bérmunkára. így igen korán megtanulták, milyen keserves másokat szolgálni. Ezeknek a gyermekeknek, ha rossz gazdához kerültek igen embertelen sors is juthatott. Esőben, szélben, hidegben is legeltetniük kellett, és gyakran éhesek voltak a gyenge élelmezés miatt. Akadtak annyira kegyetlen gazdák is, akik külön süttettek a szolgálóknak kenyeret, amibe például petróleumot csepegtettek, hogy rossz íze miatt kevesebbet egyenek belőle. A szakosított nevelés természetesen nemcsak nemek szerint, illetve a férfiak és nők által közösen elvégzendő munkákra szorítkozott. A paraszti életnek számos olyan mozzanata létezett, amely különleges tudást kívánt, mert voltak a gyümölcstermesztésről, kőfaragásról, méhészkedésről, szőlőművelésről, juhászkodásról és állattenyésztésről nevezetes falvak. Az egyes munkáknak voltak olyan részei, amelyekhez mindenki értett, de voltak olyanok is, amelyek speciális tudást, képességet és rátermettséget igényeltek. így minden faluban éltek olyanok, akik jól értettek a méhészkedéshez, állatgyógyításhoz, miskároláshoz vagy szőlőoltáshoz. Ilyen esetekben idővel valóságos dinasztiák alakultak ki, mivel a tudás apáról fiúra, anyáról leányra szállt. Nagyobb létszámú családoknál általában szigorúbb volt a rend, ahol pedig sok volt a fiú, ott a lányoknak is több a munka jutott utánuk. A leg-