Kalmár Ágnes: A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Gyűjteménye (Kecskemét, 2002)

„Grabóka” – Grabowieczky Leon (1881–1968) művészi játékszerei

„GRABÓKA" - GRABOWIECZKY LEON (1881-1968) MŰVÉSZI JÁTÉKSZEREI 95 gatagában, ahol a festett fajátékok mellett a valaha jelképes formájú mézeskalácsbábok már olyan egyszerűen formált közérthető szimbólumként jelennek meg, mint a szív, a huszár, a baba és a különböző állatok figurái. A „Grabóka"-játékok első tervrajzai között szép emlékszíveket is találunk, fából kifaragva, mellettük más emléktárgyakat, melyek leány-és fiúalakokat, galambokat, szívből kinőtt koronát ábrázolnak oly módon, hogy a leányalak hajfürtjei, szemének, szájának körvonalai mind egy egységes ornamentika külön elemei, melyeket a szecesszió stílusában született épületek majolikadíszeihez hasonlíthatunk. Színei zöld, lila, barna, kék, egy másik darabon pedig piros, kék, sárga és fekete. Grabowieczky Leon 1919 novemberében érkezett Budapestre, ahová családjával együtt menekült. A X. kerületi, kőbányai Szent László Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban tanított 1938-ig, nyugdíjba vonulásának évéig. Szamosújváron igen csinos összeget kaptak távozásukkor, a család ebből vagy ennek segítségével kívánt lakást vásárolni. Az összeg rendeltetése azonban mégis más lett, mikor azt Grabowieczky Leon maradéktalanul játékműhelyének megalapozására költötte. A műhely a gimnázium épületében működött. Grabowieczky Leon első elképzelései játékairól síkban, rajz formájában jelentek meg. Itt nincs helye a tárgyak térbeliségének, ezek szép rajzok, ahol az egyszerűsített ornamentika túlburjánzó jelenléte, díszítő szerepe a fontos, sok-sok magyaros ízű virágmotívum a szecesszió hajlékony vonaljátékával. Játékrajzai egyenként is elárulják, hogy teremtőjük képzeletében egy gazdag, teljes világ szüli őket, melyben együtt van a gyermek lelke, a népmesék világa és a népművészet motívumkincse. A „Grabóka"-játékok 1920-ban kaptak törvényes védőjegyet, többségük 1920-1925 közötti években született. E fából készült tárgyakat felépítésük szerint két nagy csoportba oszthatjuk. Az egyik csoportba tartoznak az egyszerűbb, lapos figurák, melyek egyetlen, vékony falemezből vannak körülvágva, míg a játékok másik együttesét képezik azok a tárgyak, amelyek felépítésüknél fogva helyzetük változtatására képesek. Ezek általában három egymás melletti lemezréteg összeillesztésével épülnek fel. A középső rész képezi a játéktárgy testét, melyre azután kétoldalt kicsiny csavarokkal vannak ráillesztve a végtagok. Az alakok így karmozdulatokat képesek végezni, sőt lépéseket is tehetnek. Az ilyen típusú játéktervek száma meghaladja a százat is. Legnagyobb részük állatok mesebeli alakjai, egyiknek-másiknak gyakran több változata is létezik, így készült »Táncos nyúl«, »Ugró nyúl«, »Víg nyúl«, »Nagy futó nyúl«, »Kis futó nyúl«, »Tudós nyúl«. Az emberalakok száma nem nagy. Ismerünk magyar fiút és leányt (előző képtáblán fenn, m: 24 cm), magyar és román parasztot (képtáblán: román paraszt medvével, m: 24 cm), mosónőt, vörös és fekete ördögöt, baktert (képtáblán fenn, m: 31,5 cm, ill. $6 cm), zsokét, bokszolót és tornászfiút. E munkásság során születtek oly tárgyegyüttesek is, melyek bizonyára ritka, ünnepi darabok lehettek, így díszes lovas kocsi befogott lóval, szintén ló lovasával (előző képtáblán, m: 31 cm) tojásos kocsi, melyet nyúl vagy kakas húz, medvetáncoltató medvéjével, hindu a tevéjével. "GRABÓKA" - LEON GRABOWIECZKY'S (1881-1968) ARTISTIC TOYS