Kalmár Ágnes: A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Gyűjteménye (Kecskemét, 2002)
Régi gyermekkönyvek
RÉGI GYERMEKKÖNYVEK 77 A Játékmúzeum gyűjteményének ezen egysége valódi könyvművészeti ritkaságokat őriz: 1806 és 1940 között kiadott, legtöbbször szépen illusztrált mesés- és versesköteteket, díszkötésbe fűzött gyermekújságokat. Az említett évtizedek minden jelentős gyermekirodalma, neves grafikusok által képviselt könyvművészeti irányzata szerepel közöttük. A Sárospatakon tanárkodó (1650-54) Comenius Johannes Amos (1592-1670) olvasókönyve 150 leckében, minden leckéhez egy-egy szemléltető ábrával mutatta be a teljes világot a gyermekeknek. Az európai iskoláztatás rendszerének kidolgozásáról, a szemléltetés bevezetéséről világhíres pedagógus e művének átdolgozott változata az »Orbis Sensualium pictus« (»A látható világ képekben«: 1659, Nürnberg), mely többnyelvű változatban később számos kiadást megért. Az 1806-ban, Pozsonyban kiadott fordítása rendkívül széles körben elterjedt, hatása képeskönyvekben, valamint népkönyvkiadók különböző kiadásaiban is jelentkezett. így van ez Losontzi István »Hármas kis tükrével« is (1771), melynek 71 kiadást megért segítségével több, mint száz esztendeig tanítottak vallásos vonatkozásban megfogalmazott földrajzi és történelmi ismereteket. A gyűjtemény szép darabjai az író és politikus (1786-1864) »Fáy András eredeti meséi és aphorizmái« első, 1820-ban megjelent, címlapját gyönyörű metszetekkel ékesített bécsi, majd újabb kiadása, melyek azonban csak a későbbiekben váltak gyermekek olvasmányává. Szintén a korai kötetek közé tartoznak a népi bölcsességeket összefoglaló, emberi tulajdonságokkal felruházott állatokról szóló rövid, csattanós ezópuszi (Aiszóposz görög író után) mesék gyűjteményei. Döbrentei Gábor (1785-1851) a magyar ifjúsági irodalom egyik első alkotója, akinek meghatározó szerepe volt a magyar népköltés gyűjtésének előkészítésében is. »A kis Gyula könyve« (1829), Sümeg várának és Füred képének rézmetszeteivel ellátott szép kartonkötésben szintén valódi ritkaság. Bezerédj Amália (1804-1837) írónő rövid életében megszervezte az első magyarországi falusi kisdedóvót, mely saját birtokán (Hidján) működött. Az ő ösztönös, rendkívüli nevelőérzékkel megáldott személyében és kisleánya számára írt könyvében teljesedett be e kor magyar gyermekirodalma. A »Flóri könyve« (1836) az óvodai foglalkozásokon sokat használt, képekkel és zenei kottákkal ellátott alapmű, mely számos további kiadást megélt. Lukács Pál (1801-1873) ifjúsági író egyszerűen fogalmazott, korukban igen népszerű könyvecskéi az 1840-es években a reformkor haladó, hazafias eszméit terjesztették a gyermekek körében. Májer István (1813-1893) püspök, 1850-től az összes pesti elemi népiskolák igazgatója, 1866-tól esztergomi kanonok, emellett egyházi író, igen sokat tett a nép nevelése, oktatása érdekében. írói munkássága ugyan felöleli az irodalom minden ágát, azonban neveléstani és népies irataival vált elsősorban népszerűvé. E közismert olvasmányok István bácsi álnéven jelentek meg és kerültek a széleskörű olvasótábor kezébe, mint »A regélő István bácsi« (1857), melyet a szerző kürth-i plébánosként tett közzé. Gyermekkönyv-kiadásunk e korai alkotásait minden korabeli és későbbi kritika elismerően és büszkén említi. Ekkor Heckenast Gusztáv (1811-1878) könyvkiadó és OLD JUVENILES
