Kalmár Ágnes: A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Gyűjteménye (Kecskemét, 2002)
Papírbabák
PAPÍRBABÁK 53 A legrégibb ismert öltöztetős papírbaba egy 1700 körüli augsburgi képes papíríven jelent meg: színezett fametszet női figurákkal, ruházatukkal, melyet a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum őriz. Ezt követően azonban az egész 18. század folyamán ismeretlen a papírbaba. Ugyanakkor egyedinek tekinthető az a néhány darab, mely 1800 előtt jelent meg: kézzel festett, kivágott papírbabák, mint egy igazán elegáns férfit ábrázoló figura különböző ruhákkal, mely egy kaliforniai magángyűjteményben található. Az 1800 körüli évekre, az empire időszakára datálhatjuk azokat az öltöztetős mellképeket, melyekből viszonylag kevés maradt fenn: az empire ruhás női mellképeket különféle jelmezekkel, történelmi viseletekkel variálhatjuk. Készültek hasonlóak Mária-üvegre festett kosztümsorozattal is, melyek lényegében e különös csillámlapocskákkal öltöztethető miniatűrök. A színes papírívekből kivágható öltöztetős babák - kivágós baba teljes gardróbbal csak 1830 után váltak népszerűvé. Elsőként - mint angol baba - a szigetországban jelentek meg, 1791-ben. Elterjedésük szorosan összefügg a korabeli divatlapokkal (Magazin Psychée 1837-1867), amelyek a hölgyek számára a legfrissebb divatújdonságokat közölték. 1780 körül adták ki az első divatlapokat, s szinte hihetetlennek tűnik, de a 19. század közepéig csak Franciaországban megközelítőleg kétszáz divatlap jelent meg. Többnyire rézmetszetes technikával jelenítették meg a toalett minden jelentős és kevésbé jelentős apró részletét, a kalapokat, ruhákat éppúgy, mint az alsóneműket, esernyőket, viselet kiegészítőket. Egyúttal a folyóiratok mellékleteként fel-feltűntek a kivágható hölgybabák, melyekkel mintegy modellezni lehetett a divatos ruhadarabokat. Modelljeik olykor a korszak neves énekesei, táncosnői (Eissler Fanny, Balerina Taglioni) voltak, akik a mai manökenek elődjeinek tekinthetők. A figuráknak elő- és hátlapjuk is volt, össze lehetett őket ragasztani. Ezek a papírbabák valóban fel tudtak öltözni, a kivágott ruhákat a vállnál egybeszabták, azaz nyaknyílást hagytak, hogy a babákat be lehessen bújtatni. Csupán később alkalmazták a papírfülecskéket, melyek gyors, de kevéssé látványos öltözködést, csupán ráillesztést tettek lehetővé. Keménypapírból, gyakran luxuskivitelben készültek e figurák, dombornyomással, applikációkkal, {képtáblákon: papírbaba ruhatárával, Németország, 1890 k., m: 23 cm). 1850 után láthatóan egyre több felnőtt és gyermekviselet jelent meg papíríveken, s immár a gyermekeknek szánták végső elkészítésüket. Az egykori divathölgy átváltozott: játékbabává vált. A téma is bővült, az öltözékek között találunk mindennapi és ünnepi viseleteket, a menyegzőtől a keresztelőig (pólyásbaba kelengyéi), báli jelmezeket, az egyes foglalkozások sajátos ruhatárát. Továbbá feltűnő a sok fess katona, valamint távoli népek ruházata. Az egyes uralkodói, főúri és nemesi családok viselete követendő mintaképpé és kedveltté vált a gyermekek számára. Történelmi kosztümök is megjelentek. A gyermek, mint fő téma azonban csak a 20. században jelent meg. Az idő haladtával az egykori divatbabák játékszerek lettek, majd gyűjteményekbe kerültek s mára már múzeumi tárgyakká váltak. PAPER DOLLS
