Kalmár Ágnes: A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Gyűjteménye (Kecskemét, 2002)
„Nomád nemzedék”
„NOMÁD NEMZEDÉK" 109 A z 1970-es évek társadalmi kérdésekre érzékeny fiatal nemzedéke az élet minden területén a megújulás útját kereste, melyhez az egykori falusi közösségek tárgyi és szellemi művészete nyújtott tiszta forrást. Ezekben az esztendőkben a művészetek minden ágára kiterjedő mozgalom született Magyarországon, melynek nyomán az irodalomban, a zeneművészetben, az építészetben, táncművészetben és természetesen a képző- és iparművészetekben egyaránt maradandó értékek jöttek létre. Mindebben kiemelt helyet kapott a kézműves mesterségek tanítása, valamint természetes anyagokból való játéktárgyak készítése. Ekkor szerencsés találkozása jött létre programadó művészetelmélet-íróknak, kutatóknak és kimagasló tehetségű művészeknek, akiknek alkotásai napjainkra már mintakincsekké szilárdultak. A tokaji művésztelep lett első közös munkáik színtere, később Velemben építették fel a Makovecz Imre által tervezett alkotóházat. Magyarországon minden nagyobb városban, sőt kisebb településeken is készültek fából játszótéri elemek, egységes játszóterek. Első darabjai 1973-ban, Csongrádon épültek, melyet négy évvel később követett a kecskeméti fajátszótér: Nagy Kristóf iparművész munkái, aki eredeti kifejezésmódjával, témaválasztásainak gazdagságával kiemelkedőt alkotott ezen a területen. Fából és kőből alakítja szoborértékű játékszereit, melyek mérettől függetlenül is monumentális alkotások, a természetes formákkal azonos harmóniájú darabok (képtáblán lenn: Nagy Kristóf szabadtéri játéka, 1974, m: 150 cm). Csókos Varga Györgyi képzőművész nem pusztán önálló műveivel, valamint a különböző szövésmódok és motívumkincsek gazdag ismeretével, hanem azok tanításával, közvetítésével alkotott és hozott létre iskolát lakóhelyén, Etyeken. Ugyanígy egykori tanítványa, Lakatos Lilla, akinek szövött bábfigurái mellett kiadásra került könyveiből ismerjük a „népek babái" sorozatot. Dugár János fazekasmester elsősorban cserépjátékokat készít kimeríthetetlen képzelőerővel és kivételesen szép formaérzékkel {képtáblán fenn: cserépsíp, 1999, m: 12 cm). A többségében mázatlan fekete kerámiák mellett fából is farag játékszereket. A „Nomád Nemzedék" által teremtett tárgyi és szellemi kultúra ma már az egyetemes kultúrtörténet értékes része. Kiemelkedő az alkotók iskolateremtő tevékenysége is. Az egyéni tanítók közül elsősorban Nagy Mari és Vidák István iparművészek munkássága említhető, akik számos mesterség ismerete mellett a nemezelés kultúráját élesztették újjá oktatói és könyvkiadói tevékenységükkel {következő képtáblán fenn: kiskocsi, 1975, m: 35 cm és nemezeit mackó, 1996, m: 28 cm). Galánfi András fajátékok készítését tanítja évtizedek óta a fiataloknak {következő képtáblán balra lenn: két baba, fűzőcskejátékok, 1980 k. m: 26 cm), Kardos Mária keramikus az oktatás módszertanának kidolgozásában vállalt nagy szerepet {következő oldal rajzán: cserépcsengő, 1984, m: 10 cm), Szittner Andrea és Landgraf Katalin szintén a kézműves tárgyalkotás oktatói {következőképtáblán lenn: viseletes baba, 1980 k., m: 26 cm). {Képtáblán középen: Nagy Bertalan, madár, 1978, m: 13 cm.) "NOMADIC GENERATION"
