Belvaracz Ibolya, Homokiné Bíbor Anna: Szív adja szívnek szívesen - Családi füzet a mézeskalács történetéről (Szórakaténusz módszertani füzetek VI; Kecskemét, 2005)

A következő idézetből megtudhatod, hogyan készültek a mézesütőfák. „A jál kiszáradt körte- vagy diófát a mester felfűrészelte 3-4 cm-es darabokra, ezt legyalulták simára, majd feldarabolták a szükséges nagyságűakra, s gyaluval lesimították a deszka széleit. A mintát először papíron tervezték meg. Ebből kivágta az alakot, majd ráerősítette az előzőleg elkészített deszkadarabra, és a forma körvonalait a papír széle mellett a fára rajzolta. A forma körvonalain belül a fát kb. 3-5 mm-re bemélyítette. Ezt kipucolta simára, majd ezután belerajzolta a díszítőelemeket, s a kifaragáshoz ezután kezdett hozzá. A faragást gitt benyomásával szokták metszés közben is ellenőrizni. Ez megmutatja milyen lesz a belőle készített tészta. A metsző a teljes kifaragás után finom csiszolópapírral kitisztította a formát, és táblaolajjal itatta át. Az olaj biztosította a faforma tartósságát és vízhatlanságát. ...A mézeskalácsos formák metszése kisebb-nagyobb vésőkkel történt."

1 Keress a kiállításban olyan mézeskalács ütőfákat, melyeket nem fejezett be a készítőjük. Segítségedre lesz a keresésben a lent látható kép.