Kalmár Ágnes: Grabowieczky Leon Művészi Magyar Játékműhelye, Budapest (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Gyűjteményei 2; Kecskemét, 2005)

Évről-évre gyarapodtak a játéktervek, közben át is alakultak és a sokszorosított gyártás technológiájához alkalmazkodtak. Eltűnt vagy egyszerűsödött a meseszerű, míves, ornamentális díszítés, ezt helyettesítette a sablonokkal történt foltszerű festés. A szemek hajlékony körvonalainak rajzolata, a bútorok áttört faragásai viszont mindvégig ékesítő motívumként, díszítő színfoltként maradtak meg a tárgyakon. Grabowieczky Leon játékszerei technikailag alkalmasak voltak a sokszorosított gyártásra, a mérnöki pontossággal megtervezett minták és sablonok minden egyes tárgyhoz elkészültek. E rendkívül szép formájú és arányú játékok mégis mindvégig egyedi, művészi kivitelezésükben, a kéz munkájának nyomaiban őrizték meg igazi, különleges értéküket. A fennmaradt fényképfelvételek kitűnően bemutatják nekünk, hogy a játékok egykor milyen összeállításban készültek, ezek a képek nyitják meg a katalógus fejezeteit, és ezek szellemét, hangulatát őrizve sorakoznak fel mögöttük az egyes játékdarabok. A JÁTÉKOK BEJELENTÉSE MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG A

TERVEZŐ 1921 ELEJÉN jelentette be újítását a Szabadalmi Bírósághoz, mely bejelentése 79499 szám alatt kapott oltalmat. A műszaki rajz melléklettel ellátott »Játékbáb« szabadalmi leírása a művészi kivitelt és a játékok tagjainak mozgathatóságát emeli ki, valamint a tárgy használat közben való kopását megakadályozó vékony tárcsa elhelyezését. Ez utóbbi szerkezet alkalmazása jelentette az újítást.