Váczi Mária: Székelyvarsági játékvilág (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményei 1; Kecskemét, 2002)

Összegezés

Összegezés. Ugyanazok a körülmények, hol a gondok, hol a gyarapodás forrá­sai lehetnek. A gazdag játékanyag és -ismeret fennmaradása min­denképpen köszönhető Székelyvarság földrajzi helyzetének, annak, hogy a város tradicionális kultúrát romboló hatása még kevéssé érin­tette meg a falut. A televíziónak sem volt erős kultúraformáló ereje. A gyerekek világát éppen úgy a munka és a tevékenység tisztelete hatja át, mint szüleikét, nagyszüleikét. Amikor játszanak, ugyanez az aktív mintakövetés jellemzi őket. A saját készítésű játékok nagyobb aránya a vásárolt, gyári termékekkel szemben magyarázható a csalá­dokra jellemző fogyasztói gondolkodással is; ami azt diktálja, hogy csak a legszükségesebb és a család vagy a faluközösség által elő nem állítható dolgokra érdemes pénzt kiadni. József Dezső hatvan évvel ezelőtt gyűjtötte össze a nyikómenti gyerekek által készített játékszereket, melyeket a Varságon élők ­főként az idősebb emberek - szintén ismertek. A gyerekek körében azok a játékok kevéssé terjedtek el, amelyek kifejezetten a pásztor­kodáshoz kötődtek, mert esetükben már nincs olyan meghatározó szerepe ennek az életformának, mint volt az előző nemzedékek éle­tében. Minden átalakulóban lévő társadalomnak választ kell találni arra a problémára, hogyan őrizheti meg hagyományos kulturális értékeit e változó világban. Györffy István gondolatai talán sohasem voltak idő­szerűbbek, mint ma, újkori meneteléseink idején: „Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az eu­rópai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítjuk az európai művelődést!"

Next

/
Oldalképek
Tartalom