Váczi Mária: Székelyvarsági játékvilág (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményei 1; Kecskemét, 2002)

A szerepjátékokról

meg! Többet nem fogunk sokáig ülni. S akkor adták a dolgot, mentünk dolgozni nagy buzgósággal. - (2) A felnőttélet - elsősorban saját családjuk - mintái a szerepjátékokon keresztül rögzülnek a gyerekekben. A kislány, amikor este hívják mosakodni - édesanyját utánozva - feleli: - Nem megyek, nekem még sok dogom van, el kell végezzek mindent. - (12) — Az óvodában megfigyeltem, hogy a gyermekek jelentik, hogy mi volt otthon. Azt játsszák, ahogyan a szülők viselkednek. Néha szólnom kell az apáknak, hogy legyenek jobb apák, ne részegedjenek meg olyan gyakran. Az édesanyák nevelik a gyerekeket, az apák ritkábban vannak a velük. - (10) A tízéves kisfiúból is a későbbi férfi szól, ahogyan irányítja nyolcéves húgát: „Kavard meg a levest! Ez nem tűz, hozzál bé fát! Hagyd el, majd én megcsinálom a tüzet." (A családon belüli szerepeket jelzi az is, hogy a gazdálkodásban már felnőtt emberként helytálló fiú porcelántányérból eszik, kisebb lánytestvérei azonban nem.) A faragás és a különböző szerszámok használatának ismeretére leginkább a fiúknak van szükségük. Édesapjuktól vagy a család más férfi tagjaitól tanulják a játékkészítést is, így készült például a kicsi szán a nagyapa, Nagy István segítségével a nyolcéves unokának (Szász Csaba) 1988-ban és a kaszás korcsova, amely Tőkés Vilmos kezemunkáját őrzi. A szerepjátékokhoz nemcsak a szűkebb család, hanem a tágabb közösség, a falu társadalma, annak eseményei és személyiségei is mintául szolgáknak, csakúgy, mint a különböző foglalkozások. Életkortól függetlenül szívesen és örömmel idézték fel ezeket a játékokat. — A lakodalmazáskor a kaput felzöldágaztuk, konzervdoboz tetőből tányért tettünk. Pirulás dobozba pálinkát töltöttünk. Koccintottunk, s mondtuk: Isten adjon erőt, kimúlásunk előtt, nyerhessünk kegyelmet az Úristen előtt. - (11) — Babáztam a szomszéd leánkákkal, testvérem csak egy van, mi haton születtünk. Orvos nem volt, előttem három fiúgyermek halt meg. Boltosat szerettünk még játszani. Az édesapám kereskedő volt, fakitermelő. Parajdra szállítottak. Úgy szerettem, hogy én legyek az elárusítónő. - ( 13) - A játékokban a fiúk is benne voltak. Babát mindenki kapott karácsonyra. Keresztelőztünk, vendégeket hívtunk rá. Anyukázni és tanítózni szerettünk még. - (9) - Boltoz-