Váczi Mária: Székelyvarsági játékvilág (A Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely gyűjteményei 1; Kecskemét, 2002)

A játszásról

A hirizést három-öt kislány játszotta. Ketten-ketten összefogództak, a harmadik (ő volt a „málé") kb. 3 m-re állt tőlük s mondta: „Hirihiri málé, kicsi jakab Pálé", ekkor szétszaladtak, majd ismét összekapaszkodtak a „Málé" mögött, akinek futás közben el kell kapnia valakit, hogy kiváltsa őt. A labdajátékok terén mutatkozott legkevesebb eltérés a különböző generációk játékismerete között. A macskázás

66 (szembekötősdi), az ország-város

67

, az iskolázás

68 és a labdabújócska ma is kedvelt játék. Óraközi szünetekben leginkább a kisebb lányok játsszák szívesen a kockázást

69 (ugróiskola), ugrókötelezést

70 és a gumi játékot

71

. Ez utóbbi varsági neve „kókakólázni", az ugrálás közben mondott mondóka: Kó-ka-kó-Ia Pep-si-kó-la nyomán. Néhány éve ismerik csak ezt a játékot. - Udvarhelyt kezdték el, ott láttam, akkor Varságon nem tudták ezt. - (7) Szintén gyerekek játsszák szívesen az alábbi pénzes játékot. Az egyik gyerek 2 db fémpénzt tett a társa tenyerébe, és elkezdte kérdezgetni: van-e vizetek? - Van. Van-e szappanotok? - Van. Van-e törülközőtök? - Van. Mialatt kérdezgette, egymáshoz dörzsölte a pénzdarabokat, amitől piszkos lett a másik tenyere és kezet kellett mosnia.