Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bartha Lajos: Sajnovics János „ébresztője” Emlékezés Csupor Zoltán Mihályra
részben csekély jövedelméből megtakarított pénzén gyarapította ezt az állományt is, amely haláláig már 600 tételre nőtt! Amint gyűjtő tevékenységének híre elterjedt, sok olyan tárgyat is kapott ajándékba, amelyek már nem kapcsolódnak az északi expedícióhoz, így került a birtokába pl. a királyi estélyekre készült (platina-szálakkal átszőtt) női díszruha, XVII. századi egyedi készítményű „zsebnapóra”, a XX. sz. elején használatos Morse-távírógép, de pl. Kádár János parlamenti irodájának 20 nyomógombos telefonközpontja. Nagy gonddal őrzött a fényképezés hőskorának emlékeként egy dagerrotípiát is. A „Csupor-gyűjtemény” ily módon egyre eklektikusabbá vált, híre lassanként országszerte elterjedt. „Csupán az utóbbi tizenöt esztendőben több mint 20.000 vándortáborozó iskolás gyermek fordult meg nálam, kb. 2000 pedagógus kíséretével" - számolt be életének utolsó cikkében. De külföldön sem volt már ismeretlen, 27 országból keresték fel érdeklődők - elsősorban finn-ugor nyelvészek, köztük Paul Dirac, Nobel-díjas fizikus is. Bár a „Csupor-gyűjtemény” egyre szélesebb körű ismertségre tett szert - a nyilvántartott darabok száma elérte a tízezret -, Csupor Zoltán a legnagyobb figyelmet mindvégig Sajnovics János életére és a vardói expedícióra fordította. De talán éppen az egyre gyarapodó tárgyi anyag kezelése, őrzése, a látogatók vezetése - akik gyakran elfeledték, hogy papként egyházi teendői is vannak! - okozta, hogy aránylag kevés nyomtatott közleménye jelent meg. Néhány alapvető cikke a Magyar Nyelv (1958/4. sz., 1969/4. sz) és a Nyelvtudományi Közlemények (1961/2. sz.) oldalain látott napvilágot. Talán legalapvetőbb a II. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent tanulmánya (Csupor 1968). Több kisebb cikke a Tordasi Híradóban is megjelent. Munkájához sajnos nagyon kevés - ténylegesen semmiféle - hivatalos segítséget sem kapott. Még a Finnugor Kongresszusra sem kaphatott útlevelet Finnországba! Nagy gondot jelentett számára gyűjteményének sorsa. Mivel sem a megyei múzeumok, sem a saját egyháza nem sok érdeklődést tanúsított e gyűjtemény iránt, nagy megkönnyebbülés volt számára, hogy 1987-ben sikerült a gödöllői Városi Múzeummal megállapodnia: éves életjáradék fejében a „Csupor-gyűjteményt” teljes egészében a múzeum vette át. Egy kisszámú válogatott anyag 2000-2008 között szerepelt kiállításon. Ma azonban az értékes gyűjtemény raktárban pihen. IRODALOM Balázs Dénes (1986): Sajnovics János szobrának avatása Tordason. In: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 2. sz., p. 61. Csupor Zoltán Mihály (1968): Emlékezés Sajnovics Jánosra, a finnugor nyelvtudomány megalapozójára. Congressus Secundus Internationalis, Fenno- Ugoristarum. Helsinki Csupor Zoltán Mihály (1995): A Csupor-gyűjtemény. - Tanulmányok a Természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből. Budapest Szíj Enikő (szerk.) (1990): Sajnovics Naplója, r/68- 1769-1770. Ford.: Deák András. „Bibliotheca Regulyana, 1.” ELTE, Budapest JEGYZET ' Sajnovics János életének utolsó éveit a régebbi életírók teljes mértékben figyelmen kívül hagyták, ezekre a szomorú esztendőkre Csupor vizsgálódásai derítettek fényt. 2 A teljesség kedvéért megállapíthatjuk Hell Miksa és Sajnovics János bio-bibliográfiáját Hadobás Sándor, a rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum vezetője állította össze, több évtizedes munkával. (Hell Miksa és Sajnovics János bibliográfiája. Érc- és Ásványbányászati Múzeum Alapítvány, Rudabánya, 2008.) Munkájának 2008. évi második kiadása a két tudósról 612 életrajzot, ill. utalást sorol fel, ezek kétharmada csak SAjNOVicsra, vagy kettőjük együtt végzett tevékenységére vonatkozik. 3 K. L. Littrow 1835-ben megjelent munkájában (P. Hell’s Reise nach Wardoe. Wien) a napló szövegének egyes részleteit kihagyta, vagy több mondatot összevont, másutt a szöveg érteimét is megváltoztatta. Sajnos a magyar kutatók előtt sokáig csak ez a fordítás volt ismert. Herman Ottó is ennek első felét közli magyarul, Az északi madárhegyek tájáról c. művének (1895) függelékeként. Bartha Lajos 117 Csupor Zoltán Mihály (Forrás: Gödöllői Városi Múzeum) >
