Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Körösi Mária: A népek szenvedése nem térképezhető - vagy mégis?
„A NÉPEK SZENVEDÉSE NEM TÉRKÉPEZHETŐ” - VAGY MÉGIS?! politikai földrajzi mementók a földrajztudós Cholnoky Jenő emlékezetéhez Dr. Körösi Mária Nyugalmazott egyetemi docens Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem 1133 Budapest, Kárpát u. 56. tel. I 06(30)2457427 e-mail I korosiml@t-online.hu Cholnoky Jenőt nemzettisztelete már az 1900- as évek elejétől arra késztette, hogy kutassa, majd megírja Magyarország néprajzi térképét, ismertesse Magyarország geográfiai helyzetét. Ő maga sem gondolta, hogy a trianoni béketárgyalásokat előkészítő bizottság munkáját alapozza meg ezzel. 1919 novemberétől a Békeelőkészítő Iroda munkatársaként, rövid ideig vezetőjeként, a geográfia eszközeivel próbálta a békeszerződés életképtelenségét bebizonyítani. Sajnos tudta, hogy eleve elrendelt ügy mellett kell érvelnie, de a hit és a tudomány erejét nem tudta és nem akarta elvetni. A tanulmány végigveszi mindazon eseményeket és geográfiai módszereket, mellyel Cholnokyjenő, Teleki Pál és munkatársaik próbálták a politikai döntéshozókat meggyőzni a tervezett határváltoztatások ésszerűtlenségéről. Békeszerződések Az I. világháborút lezáró békeszerződésekor a békét diktáló hatalmak kisebbségvédelmi szerződéseket írattak alá azokkal a közép-európai új államokkal, amelyeknek újonnan olyan területeket adományoztak, ahol jelentős számban más nemzetiségek éltek. E szerződések betartását a Népszövetségnek kellett volna ellenőriznie, de e feladatának nem tudott eleget tenni. Ezrével gyűltek a sérelmek elleni petíciók, s csak ritka kivétellel sikerült egyik, vagy másik megoldása. Ezért is - valljuk be, kényelemszeretetből is - a II. világháború végén nem újították meg a kisebbségvédelmi szerződéseket, amellyel elsősorban a hajdani Csehszlovákia élt. A magyarság történelmi rendeltetését és európai szerepét az I. világháborút lezáró békeszerződések megrendítették. Számbeli megfogyatkozásunk a Kárpát-medence más nemzetiségeivel szemben, olyan helyzetet teremtett, amellyel mindmáig számolnunk kell. Ezek a változások Kelet-Európa határait is megingatták, Belső-Európát szűkebbre zárták, népeinek, nemzeteinek, s az egyes embernek, családoknak életével, gyötrelmeivel nem törődve máig ható fájdalmas, ellenségeskedésekkel tarkított, kényszerű békét teremtettek. Az ún. kényszerbékék által megteremtett feldarabolás okozta a legnagyobb és legnehezebb problémákat gazdaságpolitikailag is. A történelem már bebizonyította, hogy a természetes keretek, földrajzi viszonyok teljes semmibe vételével, a történelmi múltból adódó tapasztalatok sutba dobásával, a népi erőknek csak számlálásával és nem mérlegelésével történő megállapításokkal nem lehet politikai téren sem jót, sem maradandót építeni. A kapcsolatok nép és föld, nemzet és haza, együttlakó vagy szomszédos népek között sokkal bonyolultabbak, sokkal mélyebbek, tradicionálisak, mint hogy e kapcsolatokat csak politikai tudással lehetne eldönteni. Vagy más, a mindenáron történő egoizmussal, profitéhséggel, vagy épp területszerzési álnoksággal történő, megrendelt ügyeskedésekkel. 90 esztendeje, hogy a Trianonban létrejött béke- szerződés aláírását rákényszerítették Magyarországra. Arra a Magyarországra, amely elvben mindig elutasította ezt a békeszerződésnek kikiáltott, ám inkább annak csúfolt dokumentumot, nemzetünk területi feldarabolásáról, s benne az autarchia semmibe vételéről. A természetes és az ember által alakított/épített földrajzi táj problémái, s helyzete semmiben sem futnak úgy össze, mint az autarchia kérdésében. Mert ennek lehetősége tisztára a természeti és földrajzi adottságoktól függ. A politikai földrajz, de leginkább a politikai geográfus feladata a természetet, a földrajzi tájat az autarchia szempontjából vizsgálni és értékelni. 66