Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Dusek László: Cholnoky Jenő és a Magyar Földrajzi Társaság Alföld Bizottsága
maga is szeretné annak eredményét látni. Az ülésen résztvevő Tuzson János egyetemi tanár nem tartja jónak a szikesek robbantással történő megmunkálását. Ehelyett javasolja: állítsanak fel egy szikesekkel foglalkozó kísérleti állomást megfelelő szakemberekkel. Cholnoky Jenő szerint kb. 10-15 éve sürgetik a szikesekkel foglalkozó kísérleti telep felállítását, ám a háború miatt erre nem került sor. Ugyanakkor javasolta, hogy a robbantásos talajmegmunkálást el kell kezdeni és az így megmunkált területet be kell ültetni facsemetékkel. A Tuzson János által javasolt kísérleti állomást fokozatosan kell kiépíteni. 1922. április 19.: erről az ülésről Cholnoky Jenő hiányzott. Az elnök, Kaán Károly helyettes államtitkár a talajrobbantással történt megmunkálásának eredménytelenségéről számolt be. A robbantásokat dinamittal végezték, ám az nem lazította, hanem inkább tömörítette a talajt. Szerinte ahol lehet, ott erdősíteni kell a szikeseket. Tuzson János a kísérletekre vonatkozóan javasolta: azokat a szikes területeket kell erdősíteni, ahol már a szikesekben egy-egy facsoport, vagy cserjés rész található. Erre a célra megfelelőnek tartja a Püspökladány és Debrecen között lévő szikes területeket. A szaktanács megbízta Tuzson JÁNOSt a kísérleti terület kijelölésével kapcsolatos teendők elvégzésével. 1922. október 26.: a szaktanács ülésén az elnök, Kaán Károly helyettes államtitkár beszámolt arról, hogy a nyár folyamán 74 talajvíz megfigyelő állomást szereltek fel a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon, részben MÁV kutaknál, másrészt magán kutaknál. A Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója, dr. Lőczy Lajos 1920. május 10-én, halála előtt 3 nappal Balatonarácsról levelet írt a Magyar Földrajzi Társaság Választmányának és az Alföld Bizottságnak: ebben utal a súlyos betegségére. „Méltatlan volna a nagy feladathoz, hogy tovább is mint elnök szerepeljek a Magyar Földrajzi Társaság Alföld Bizottságában. Erről az elnökségről ezennel lemondok.” 1942. április 23-án a Magyar Földrajzi Társaság a Magyar Természettudományi Társulat helységében tartotta az évi rendes közgyűlését Cholnoky Jenő elnökletével. A sokféle napirend között a 8. pontban olvasható a jegyzőkönyvben: „Az Alföld Bizottság szünetelő munkálatainak felvételére egyenlőre még nincs lehetőség. Ezért az Alföldi Bizottság a jövőben, munkájának megkezdéséig nem ad ki jelentést." Fodor Ferenc ezt írja erről a bejelentésről: „így múlt ki, bizony dolga végezetlenül ez az igazán nagyra hivatott bizottság. Ha a kimúlás okait keressük, nem lehet elhallgatni azt, hogy ezért elsősorban Cholnoky a felelős, jóllehet ő kitartóan azzal indokolta a munkálatok megszüntetését, hogy közbejött a háború és a békekötésben az Alföld megcsonkítása akadályozták a befejezést. Mindez igaz, de vannak más tények is, amelyeket figyelembe kell venni. Ezek között vannak elvi, személyi és anyagi természetűek. Az elviek közül legelső az, hogy önmagán kívül alig vont be geográfust a tanulmányokba, úgyhogy saját morfológiai tanulmányain, a Bizottság költségén más, valóban földrajzi tanulmányok nem is folytak. Ezért történt azután az, hogy ami tanulmány folyt is, azokból összehasonlíthatatlanul több jut más természettudományok, főleg az antropológia, botanika, zoológia, sőt az archeológia javára is, mint a földrajzéra. A másik talán még sokkal fontosabb ok volt Cholnokynak a munkaszervezésre való teljes alkalmatlansága." (Fodor 2006) Úgy gondolom, hogy a fenti megfogalmazás szerint a Cholnoky jENŐt ért támadás Fodor Ferenc részéről bizonyos elfogultság eredménye lehet. Ennek az elfogultságnak feltételezhetően a szakmán belüli esetleges ellentétek, vagy személyi súrlódások lehettek a hátterében. Hiszen azt maga Fodor Ferenc is elismeri, hogy az Alföld Bizottságnak igenis voltak maradandó eredményei, főleg a földrajz mellett más tudományokban. Ezekről, az Alföld Bizottság kutatásainak a földrajzon kívüli konkrét eredményeiről talán egy másik konferencián lehetne beszámolni. IRODALOM Cholnoky Jenő (1913): Számadás a Magyar Földrajzi Társaság Alföldi Bizottságának 1912. évi bevételeiről és kiadásairól. In: Földrajzi Közlemények (41) 3, p. 106. Fodor Ferenc (2006): A magyar földrajztudomány története. Budapest, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, pp. 201-203 Géczi János (szerk.) (1998): Cholnoky Jenő. Vár ucca tizenhét, VI. évfolyam, 2. szám Kubassek János (szerk.) (2002): Cholnoky Jenő természetábrázoló művészete. Érd, Magyar Földrajzi Múzeum Magyar Földrajzi Múzeum, Cholnoky Jenő hagyatéka Magyar Földrajzi Társaság könyvtárának archívuma Oltvai Ferenc-Vinczi Károlyné (1969): A szegedi kőolaj- és földgázkutatás levéltári dokumentumai (7977- 7947). Móra Ferenc Múzeum évkönyve 1969/1 64
