Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Kubassek János: Cholnoky Jenő 1910. évi utazása Skandináviában és a Spitzbergákon
2. Spitzbergák, 600 méter magas fennsík az Advent-öböl fölött, Cholnoky Jenő felvétele, 1910. augusztus (L.sz.:6857-2oo3) Lappaporten közelében, a Törne Träsk szomszédságában, teraszos deltákat örökített meg Cholnoky, s naplójában ezt a magyarázatot írta: „A fokozatos vízszintsüllyedéssel a delták mindig mélyebb és mélyebb szinten képződnek. A mai delták előtt szép bajuszok, amelyek W. szélre vallanak." „...Abiskonál álltunk meg éjszakára. Dél felé nagyszerű U alakú völgyek látszanak, amelyek közül a Lappe-porten a legnagyszerűbb. Ezek is mind kétfelé látszanak szolgálni, egészen átvágják a hegyeket, amit csak a hegyek felé tartó jégáramlásoknak lehet a következménye, mint maga a Törne Träsk tó. A hegyeken bámulatosan kevésre ment még az erózió. Alig van a vízfolyásoknak medre. A sziklán meder nélkül rohannak le a vizek, alig rovátkolták be a hegyoldalakat. De Ceer ezt a kemény anyagnak tulajdonítja. Véleményem szerint a kevesebb csapadék következménye. Az anyag keménysége az M. Blancon ugyanaz, s mégis az erózió sokkal előrehaladottabb. A teljes visszahúzódás stádiumában keletkezett kis gleccserek gyönyörű kárvölgyei láthatók, közt az egyikben most is látható gleccser. Abisko mellett kis kanyon van, amelynek eredete kétségtelenül posztglaciális és mégis elég tekintélyes. Horizontális falában van. Ebben az egy esetben csakugyan az anyag lágyságára gondolhatunk. Abiskoban jó turistaszállás van!” A következő napot, július 28-át így örökítette meg: „Reggel Abiskoban remek képet nyújtott a tükröző Törne Träsk tó. A tó vége után rengeteg vásott sziklaterület következik, amely a tó magasabb vízállásával bizonyosan el volt öntve. Ma rettenetesen sivár sziklalabrintus, amelyben csak apró tavak légiója és néhány kitöltött kis medence laposa hoz változatosságot. A vasút a hajdani gleccserág és későbbi tófenék peremén megy, a hegyek lábánál, s ezért a lavinák miatt sok helyen fedve van a pálya faalkotmánnyal. Amint a tómedence nyugati vízválasztójára ér a pálya, egyszerre rohamosan változik meg a kép. A sivár vásott szikla területbe egyszerre mély szakadék vágódik be, amelyben ma nem folyik víz, hanem valószínűleg a tó hajdani nyugati lefolyása. Iszonyú kanyon, lenézni bele, s ez a szűk sziklavályú egyenesen kinyílik a Romboken-fjordra, amely a nagy Ofoten-fjordra nyílik, amelytől egy gyönyörű sziklaszirt választja el. A Romboken-fjord fölött magasan jár a vonat. ...a folyó szép deltával temette be afjordnak keleti végét. Hogy a delta nem nagyobb, s amikor a tó erre folyt ki, akkor nem temette be az egészet, az természetes, mert tóból kifolyó folyóknak rövid futása után nincs deltája. A pálya nagy esésben ereszkedik le Narvikhoz, amelynek jelentőséget a kirunai vasérc kivitele ad. Nagyszerűek a rakodók, gondos mintavétel. Tíz perc alatt 825 tonna ércet raktak be a kocsikról egy rotterdami hajóba.” A fenti napló a kiváló természetföldrajzos megfigyelő látásmódját tükrözi, aki megörökíti a táj és a közlekedés kapcsolatát, de nem kerüli el a figyelmét az ember kimagasló teljesítménye sem. A rakodás gyorsaságára való megjegyzés nem sajtóhiba, ez az eredeti, kézírású naplóból származó megállapítás. 52
