Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Bartos-Elekes Zsombor: Geográfusképzés a Kolozsvári gyetemen (1874-1919)
el a folyóiratokat, a falitérképeket, műszereket (te- odolitja is kellett legyen, hiszen mérési gyakorlataik is voltak a hallgatóknak). A tantermet rajzasztalos gyakorlóteremmé alakítatta át, az előadásait máshol tartotta’6. A földrengésjelző-állomás a Színház utca túloldalán, a régi nemzeti színház egykori épületének pincéjében volt (3. ábra). (Cholnoky 1917, p. 445, Géczi 1998, p. 255-256) A gazdag intézeti szakkönyvtár és folyóirattár a XX. század során szétmorzsolódott, ma már szinte semmi sincs meg belőle, se a kari könyvtárban, se máshol. Nagy Arisztid visszaemlékezései alapján írhatjuk azt, hogy a Bolyai Tudományegyetemre a gyűjtemény kisebb része még megérkezett, azonban Csehi Gyula (Nagy István rektor helyettese) 1951-1952 környéki utasítására nem használhatták, a pincébe kellett levinni. E könyvek egy még kisebb részét a Bolyais oktatók még az eldobás elől visz- szacsempészték, a többi ekkor eltűnt. A maradék könyvek már a BBTE-n, a hatvanas évek első felében Tiberiu Morariu professzor utasítására ismét indexre (és nem a kari könyvtárba) kerültek: egy részük a Központi Egyetemi Könyvtárba lett áthelyezve (ennek mennyiségét nem sikerült azonosítanom), másik részüket a pincébe kellett levinni, ahonnan (három „Földrajzi Intézet" pecsétes kötet kivételével) nem került elő több, valószínűleg nincs már meg. A fénykép- és térképtár is hányatott sorsot élt meg. Történetük két szálon fut. Egyrészt a topográfiai térképek közül a román területet ábrázolók többnyire szigorúan titkosan kezelt dokumentumként szinte végig használatban voltak (tanárok használhatták, a Bolyain Marosi Mária felelt értük), a nem román területek térképei eltűntek. Másrészt a fényképeket, illetve a többi térképet feltehetőleg a negyvenes évek végéig számon tartották (pár példánnyal ekkor bővült utoljára a gyűjtemény, a pecsétek is ezt bizonyítják). Valamikor 1947-1948 körül (?) - az eldobás veszélye miatt - valakik félre- tették/elmenekítették ismeretlen helyre, nem használták, olyannyira, hogy amikor 2001-ben előkerült, meglepetés volt a létezése még az (abban az időben már Bolyain oktató) idősebb kollégák számára is. Azóta a két gyűjteményt a Cholnoky Társaság kezeli (Imecs 2004, Bartos-Elekes 2008,2010)'7. Úgy tűnik, hogy a fényképtár szinte teljes egészében átvészelte a századot (kb. 5000 darab), a térképtárból hiányoznak bőven példányok, illetve bővült is egy kevéssel (kb. 6000 tételből áll most). CHOLNOKYnak lehetett még ásvány-, kőzet- és ősmaradvány-gyűjteménye is. Ennek létezéséről és eltűnéséről Marosi MÁRiÁtól tudunk. Ő még lát38 ta a Cholnoky kézírásával rendszerezett gyűjteményt a kolozsvári Brassai középiskolában, onnan tűnt el, ma már nincs meg. Érdemes megemlíteni, hogy a Földrajzi Intézet könyv- és térképtárán kívül az egyetemi központi (nem intézeti) könyvtárban is voltak földrajzi jellegű szakkönyvek, illetve térképek. Ma a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár Térképtára szintén kb. 6000 tételt tartalmaz, és katalóguscéduláinak jelentős részén megtaláljuk az FJTE (de nem a Földrajzi Intézet) pecsétjét’8. Kiemelem, hogy a századfordulón olyan gazdag földrajzi jellegű könyv- és térképtára volt a FJTE-nek, hogy ma térképtárainak maradéka messze meghaladja a többi romániai egyetemi gyűjteményt, vagy akár a nemzeti könyvtártérképtárát is, sőt a központi és intézeti gyűjtemény együtt megközelíti a legnagyobb (akadémiai) román térképtár mennyiségét. A hallgatók A képzés kezdetekkor hároméves volt, 1881-től négyéves (Gaal 2001, p. 29). A beiratkozott hallgatók szabadon választhattak az abban a félévben meghirdetett előadások és szemináriumok felvétele között (a tantárgyak évfolyamonkénti kiírása Kolozsváron csak a Bolyain kezdődött). A földrajzot hallgatták a bölcsészkar hallgatói is (akik a történelmet és a földrajzot választották fő tárgynak) és a természet- tudományi kar hallgatói is (akik a természetrajzot és a földrajzot választották fő tárgynak). A félévek során az előadásokból a kollokválás nem volt kötelező (inkább csak a tandíjmentességért vizsgáztak a hallgatók). A másodévtől felvehető gyakorlati órákon is csak a részvétel volt kötelező, a munkák leadása nem. Egy hallgatónak egy tudományszakból ugyan csak heti 2 óra gyakorlata volt, de kapott 4. Részlet Kerekes J. Zoltán leckkönyvéből Kerekes-hagyaték, Érd
