Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Bartos-Elekes Zsombor: Geográfusképzés a Kolozsvári gyetemen (1874-1919)
elindítója volt annak a - meg nem valósult - javaslatnak, hogy az egyetem műszaki karral bővüljön3. A tanszék, az oktatók, a személyzet Az alapításkor a Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi Karnak 11 tanszéke volt, ebből az egyik az Egyetemes és Összehasonlító Földrajzi Tanszék. Az első két tanévben a földrajzi tanszék - alkalmas jelentkező híján - betöltetlen maradt. Brassai Sámuel polihisztor - aki addig az elemi mennyiségtan tanára volt - 1874-ben (77 évesen) át akarta magát helyeztetni a betöltetlen földrajzi tanszékre, de ez nem sikerült neki (Fodor 2006, p. 522; Gaal 2001, p. 92). Terner ADOLFot4 1874. július 31-én nevezték ki nyilvános rendes tanárnak; harminc év múltán 1904. de- cember2i-én lépett nyugalomba, utána kiérdemesült tanárként szerepei az almanachban. Az almanachból megtudjuk az oktatók lakcímét: kolozsvári tartózkodása idején előbb a Görögtemplom (ma Bisericii Ortodoxé) utca 6. szám, majd 1891-től ugyanazon utca 12. szám alatt lakott. Az almanachokban nem jelenik meg, hogy TERNERnek lett volna munkatársa, más források viszont megnevezik egyrészt Melka Vince tanítót, festőművészt, aki 1888-tól besegített a szabadkézi rajzgyakorlatokba (Tövissi 1991, p. 14), másrészt Buszek GYULÁt, aki asszisztens volt a TERNER-időszak végén (Géczi 1998, p. 257). Terner utódja Cholnoky Jenő5 lett. CHOLNOKYt 1905. február 16-án nevezték ki nyilvános rendes tanárnak6. Kolozsvári tartózkodása alatt három helyen lakott. Előszóra Ferenc József (ma Horea) út 9. szám alatti bérház első emeletén bérelt lakást 1908-ig. A második lakhelye az Erzsébet (ma Emil Racovitá) utca 31. szám alatti bérelt villában volt. 1913 nyarán költözött át a Rákóczi (ma Eremia Grigorescu) utca 1. szám alá, ahol két holdas kertje is volt. Ez utóbbi épület (és kert) ma már nincs meg (Géczi 1998,p. 259-260). Közel tizenöt éven át oktatott, 1919. május 12-én, mint minden más kollégája, megtagadta a román államnak a hűségesküt, így a román hatóságok még aznap kiutasították őket végleg az épületből (Gaal 2009, p. 33-34). Sőt kiutasították 1919. november í-én Kolozsvárról is, 8-án hagyta el a várost7. Cholnoky legfontosabb munkatársa 1909 után Schilling Gábor8 volt. (1. ábra). Ő Cholnoky első tanítványai közé tartozott; királygyűrűs (sub auspiciis regis, vagyis tiszta jeles) doktori címet szerzett Kolozsváron 1910-ben, tíz évig volt Cholnoky munkatársa, előbb tanársegéd, majd adjunktus. Professzorával együtt hagyta el az országot. Kolozsvári lakhelye (az almanach szerint) a Monostori út 50. (ma Motilor u. 54)’ szám alatt volt, a szülői házban. Az almanachok csak ScHiLLiNGet említik Cholnoky mellett tanársegédként, majd adjunktusként. Az almanachokból hiányoznak, de más források jelzik azt, hogy volt még más tanársegédje is, ezek váltakoztak elég rendszeresen, sőt idővel gyakornoka is lett. Cholnoky a következőket említi: a TerneríőI örökölt Buszek után a következő asszisztens Polják János volt, még 1909 előtt, majd később Hercz Regina (Géczi 1998, p. 257-258). Több forrás jelzi, hogy Paull Aranka is tanársegéde volt egy évig (Molnár 2004, p. 184). Egy másik forrás (Tövissi 1991: 16) az előbbieket nem, de (Müller) Merész Béla magántanítót nevezi meg, mint a szabadkézi rajz oktatóját. Az utolsó tanév almanachjában gyakornokként megjelenik Cholnoky Béla10 is, Jenő akkor húsz éves fia is. 1918 őszétől Kerekes J. Zoltán magántanárként segítette Cholnoky munkáját, gazdaságföldrajzi szemináriumokat, ill. földrajzi gyakorlatokat tartott (Lendvai Tímár 2008, p. 106). A Földrajzi Intézetnek eleinte csak egy munkatársa, az igazgatója volt (1905 nyaráig Terner, utána Cholnoky). Míg Terner még egyedül dolgozott”, addig Cholnoky folyamatosan bővítette a személyzetet. Rögtön kinevezése után altiszti minőségben laboránst vett fel Fekete Mihály személyében, akinek a lakhelye az almanach szerint a Kőkert (ma Hajdeu) utca 91. szám alatt volt17. 1913 májusától még egy szolgával is bővült a munkaközösség: Batiz GÉzÁval, aki a Hegyvölgy (ma Piezi$á) utca 25. szám alatt lakott (ez utóbbi ház ma már nem áll)13. Az így kiépült személyzet egy része (1917-ben Schilling, Fekete és Batiz) a háború alatt katonai szolgálatot teljesített. (Cholnoky 1917, p. 447) Figyelemre méltó, hogy harminc évnyi stagnálás után, Cholnoky egy évtized alatt ki tudta építeni az oktatói és személyzeti gárdát. A helyszín és a felszerelés A bölcsészkar az első két évtizedben a mai egyetemi központi épület helyén levő két régi kollégiumi épületből a keletiben, az újkollégiumban működött. A két épületet le kellett bontani az új épület megépítése miatt, az építkezés ideje alatt a bölcsészkar ideiglenesen a Farkas (ma Kogálniceanu) utca 6. szám alá költözött. A régi jezsuita kollégiumok helyére épült 1893 és 1902 között a ma is egyetemi központi épületként működő neoreneszánsz épület a Farkas u. i. szám alatt (Gaal 2001, p. 30, 35, 41). Az épületnek előbb a keleti szárnya készült el, a megnőtt tér adta a lehetőséget, hogy a bölcsészkarnak megalapíthassák az Érem- és Régiségtár után a második intézetét (gyűjteménytárát), 1895-ben a Földrajzi Intézetet. 36
