Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KÖZLEMÉNYEK - Jeszenszky Péter: Cholnoky Jenő térképezési munkája Kínában
Részlet Cholnoky XII. számú terepnaplójából. Térképvázlat az 1897. november 18-án érintett szakaszról, Kai-juen-hszien környékéről Az útszelvények legmagasabb és legalacsonyabb pontjain leolvasta az aneroidját és így határozta meg az út mellett megmászott magaslatok közelítő magasságát is. Latin betűkkel jelölte ezeket az útvonalon, és minden nap kis sorozatot jegyzett fel a légnyomásról. Napi középhőmérséklettel dolgozott (amit reggel 7, du. 2 és este 9 órai méréseiből kalkulált ki, ilyenkor rendszeresen elvégezte meteorológiai méréseit), aneroiddal együtt csak nevezetesebb pontoknál nézte meg a hőmérőjét. Nagy kompenzált aneroiddal rendelkezett. Az aneroid folyadék nélküli légnyomásmérő. Az aneroid barométer (más néven szelencés barométer) szerkezetének lényege egy korong alakú fémdoboz, amelynek egyik vagy mindkét oldala körkörös hullámosítás következtében kidudorodhat, ill. behomorodhat. Az elmozdulás a körlap középpontjában a legnagyobb. E pont elmozdulását megfelelő szerkezet felerősíti és mutatóelmozdulássá alakítja. A dobozból a levegő egy részét kiszivaty- tyúzzák. A külső nyomás hatására a hullámosított oldalfal benyomódik; nyomáscsökkenés esetén pedig a saját rugalmassága és rásegítő rugó hatására visszamozdul. Ily módon a mutató előtti skálát nyomásegységekben lehet hitelesíteni. Az ő műszerének milliméter beosztású számlapja volt, viszont egyből a magasságot mutatta volna, amely nyilván csak légnyomásból nem határozható meg, ezért szorítkoznia kellett a milliméterskála leolvasására. A hosszúság meghatározásáról kronométer hiányában le kellett mondania, de amennyiszer csak tudta, meghatározta a szélességet percpontos Elliot-féle zsebszextánsával, amelyet leghasznosabb műszerének nevezett. A szextáns optikai műszer szög- távolságok, főként a delelő Nap horizont feletti magasságának mérésére, a földrajzi szélesség meghatározása céljából. A megfigyelő egy távcsövön keresztül nézi a horizontot (vagy mesterséges horizontot), és ezzel egyidejűleg (egy tükrön keresztül, amely egy beosztott ív mentén elforduló karhoz van erősítve) a Napot. A tükröt el lehet fordítani az ív mentén úgy, hogy a Nap alsó széle érintse a horizontot. Szárazföldi használatnál higanymedence által adott mesterséges horizontot használnak. Az ő műszerének pontosságát a következő módszerrel szorította le fél percre: fél 12-kor kezdte meg a mérést és egy órán keresztül kétpercenként észlelt, grafikont rajzolt az adatokból. Az adatok közepes értékét egy szabályosan futó elliptikus függvény adta meg, amelynek kulminációját egy fél perc, vagyis akári kilométeres pontossággal is leolvashatta. Mesterséges horizontként, tussal megsötétített vizet, később higanyt illetve bort használt. A szélesség-meghatározás sokkal előnyösebb a meridionális irányú útrészletekre nézve, mint azokra, amelyek kelet-nyugat kiterjedésűek. A sarkcsillag helyzete szerint is észlelt egy kis univerzális műszerrel, hogy meghatározhassa a „delejes déllő” eltérését (vagyis mágneses deklinációt). Kis „kroki" füzeteibe ceruzá28
