Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bartha Lajos: Sajnovics János „ébresztője” Emlékezés Csupor Zoltán Mihályra
SAJNOVICS JÁNOS „ÉBRESZTŐJE” EMLÉKEZÉS CSUPOR ZOLTÁN MIHÁLY TORDASI PLÉBÁNOSRA Valahányszor meglátogattam tordasi otthonában, hogy megnézzem „művelődéstörténeti gyűjteményét", mindig a régi reneszánsz főpapokra kellett gondolnom, akik az újjáéledő európai szellem hatására nagy szorgalommal gyűjtötték, őrizték a természeti ritkaságokat, az ókor és saját koruk műkincseit. A tordasi plébánián gyarapodó gyűjteményben is ott sorakoztak a művészet és iparművészet értékei, a művelődéstörténet és műszaktörténet emlékei, a magyar tudomány múltjának dokumentumai. Pedig Csupor Zoltán Mihály - ahogyan Ő szerette, ha szólítják: Zoli bácsi - voltaképpen nem tűzte maga elé ennek a gyűjteménynek létesítését. De amikor ismerősei, tisztelői, sőt gyakran idegenek is rábíztak, ajándékoztak egy-egy értékes vagy érdekes tárgyat, örömmel, lelkesen vállalta a megőrzést, gondozást, nyilvántartást. Legnagyobb érdeme azonban, az hogy újból ráirányította a figyelmet az Észak-Európába látogató egyik korai utazónkra, a finnugor összehasonlító nyelvészet megalapítójára, Sajnovics JÁNOsra. Sajnovics „emlékének ébresztője”, Csupor Zoltán Mihály - érseki tanácsos - a Vas megyei Perenyén, 1919. szeptember 15-én látta mega napvilágot. Érettségije után lépett a szalézi szerzetesek rendjébe, a három fogadalmat letéve több iskolában is tanári gyakorlatot szerzett, majd a Hittudományi Főiskolát elvégezve 1947-ben szentelték pappá. Rövidesen a nyergesújfalui szaléziánus szeminárium lelki vezetőjévé nevezték ki. A gimnázium államosítása után (1950) az iskolai kápolna igazgatójaként tevékenykedett - amíg 1954-ben a kápolnát is lebontották. Ekkor „kölcsön kérték” a székesfehérvári egyházmegye legkisebb plébániáján, Tordasra - egy esztendőre. Az esztendőből 41 év lett - itt élte le munkás életét, 1995. november 29-én, a székesfehérvári kórházban bekövetkezett haláláig. A tordasi esztendők kezdetét ő maga így foglalta ösz- sze: „Mindenekelőtt plébániát kellett építenem. Amíg egy szerény épület el nem készült, a templom temetkezés célra szolgáló oldalhelyiségében laktam. Itt kémény nem volt, fűtés nélkül teleltem át. A falut ekkor lelkileg közömbös emberek, illetve főleg evangélikusok lakták. Sok munkám tehát nem adódott, ezért arra gondoltam, hogy kutatnom kellene a falu világhírű szülöttjének, Sajnovics János jezsuita atyának az emlékét. Sajnovicsot addig eléggé agyonhallgatták. Pedig ő volt az, aki főnökével és rendtársával, a szintén magyar Hell MiksávoI a magyarok közül először jutott el a sarkkörtől messze északra fekvő Vardő szigetére... Elsősorban a SAjNOVicsra - személyére és munkásságára- vonatkozó anyagot kezdtem kutatni. Szerencsém volt, mert ki tudtam igazítani a születési és halálozási dátumát. Bizonyítani tudtam, hogy nyelvészeti munkája, két latin nyelvű kiadás mellett, dán nyelven is megjelent... A magyarországi jezsuiták bibliográfiáját Rómában adták ki 1958-ban. SAjNOVicsról 75 említést közöltek*. ...Több évtizedes kutató- és gyűjtő munkám eredményeként én már a 254. tételnél tartok. Ezek majdnem mindegyike megtalálható a gyűjteményemben” (Csupor 1995). Csupor Zoltán szívügyének tekintette Sajnovics tordasi emlékszobrának helyreállítását. Ö maga már első tordasi évei alatt egy ekvatoriális napóra-modellt állított fel a plébánia előtti kertben, Sajnovics és Hell expedíciójára emlékező felirattal. A község főterén- amelyet szorgalmazására a helyi Tanács Sajnovics térnek nevezett el -, már 1942-ben a „Hangya Szövetkezet" egy dísz kutat állított fel, amely tetején a csillagász-nyelvész (képzeletbeli) mellszobrával. 1954-ban az akkori politikai ügybuzgalom elpusztította a „jezsuita pap” szobrát. Sikerült azonban a későbbi pótlás és hivatalos intézmények szorgalmazására 1986-ban új, kifejező SAjNovics-mellszobor (Nagy Miklós művész alkotása) került a díszkútra (Balázs 1986). Egyik beszélgetésünk során megemlítettem, hogy Sajnovics részletes útinaplójának meg kell lennie a bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló levélárának „Hell Miksa dossziéjáéban. Csupor Zoltán nem nyugodott addig, amíg erről a kéziratról mikrofilmet nem szerzett be. Ennek alapján ismertük fel, hogy az osztrák J. K. Littrow német fordítás - amelyet korábban a hazai szakirodalom hiteles forrásként idézett - nem csak megcsonkított, helyenként hibás, hanem néhol tudatosan eltorzított3. Ettől kezdve lelkesen szorgalmazta a hiteles magyar fordítás elkészítését. Ezt a munkát végül is az ELTE Finnugor Nyelvtudományi Tanszéke szervezte és jelentette meg, 1990-ben. Ez az útinapló a XVIII. sz. Észak-norvégiai-Lappföld vidékeire vonatkozó néprajzi, kultúrtörténeti és tudományos adatainak páratlan kincsesbányája (Szíj 1990). Időszerű lenne a szélesebb olvasó közönség számára is hozzáférhető kötetben kiadni! „Minthogy Sajnovics térképezett is, érdeklődni kezdtem a térképek iránt” - írja gyűjteményének ismertetésében (Csupor 1995). Részben ajándékozások révén, 116
