Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 18. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2009)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Dr. Messik Miklós: Az isztambuli héttorony titkai (I.)
A 958-as évben tehát húsvét tájékán - Bulgária vé- gigsarcolását, s Drinápoly elfoglalását követően - a város alá érkezett egy magyar sereg, amely (korábbi szokása szerint) Bizánctól ismét az adófizetést követelte, de mindhiába. A város alá érkező magyarokat a mondák szerint Opour (Apor) vezette. A hadjáratnak volt egy Botond nevű akkor még nem nagyon ismert fiatal vitéze, Kalpun (Kölpény vagy inkább Kaplon) fia. A monda szerint elődeink éppen az ostrommal voltak elfoglalva, mikor egy a városból kiküldött óriás termetű görög felszólította őket: jelöljék meg két vitézüket a vele való birkózásra, s ha őket le nem győzi, a császár bizony adófizetője lesz a magyaroknak. Ez a kérkedés igen bosszantó lehetett a seregnek, és így hamarosan rátaláltak az ellenfélre, aki így szólt: „Én vagyok Botond, igaz magyar a legkisebb a magyarok közül. Végy magadhoz két görögöt, az egyik hadd tartsa vissza kiszálló lelkedet, a másik hadd temesse testedet, mert én bizony népem adófizetőjévé teszem a császárt. Ekkor „Opour” a magyarok hadnagya, kit a község akarata helyezett a sereg élére, meghagyta Bo- tondnak: menjen buzogányával a város érckapuja ellen, s mutassa erejét" Ezután Botond a kapuhoz lépve azon akkora rést vágott hatalmas ütésével, hogy azon „kényelmesen ki és be járhatott volna egy ötéves gyermek" Ezt követte a küzdelem, a város bejárata előtt, amelyet a magyarok lóhátról a görögök a bástya fokáról néztek. Az egyedül s fegyverzet nélkül kiálló BoTONDra a városból kilépő görög rákiáltott: Hol van segítője?, de Botond csak nekirontott s rövid birok után úgy vágta földhöz, hogy az nem bírt többé felkelni. A szemlélő császár s a többi nemes urak szégyenlősen távoztak s visszamentek palotáikba. A magyarok ezután követet küldtek az adóért. Mivel a császár nevetésre fogta a dolgot, s nem válaszolt semmit, a magyar harcosok onnan elindulván „...végig pusztították Görögországot és Bolgáriát, töméntelen aranyat, gyöngyöt, drágakövet raboltak, számtalan foglyot vittek magokkal és nagy vigalommal haza tértek Pannóniába" ( Szilágyi Sándor-Marczali Henrik: Vezérek kora és a királyság megalapítása) A Benda Kálmán által szerkesztett „Magyarország történeti kronológiája” (Akadémia, 1983) ugyanakkor arról ír, hogy a visszavonuló magyar sereg a nyomukba küldött bizánciak miatt szétszóródásra kényszerült. (I. kötet, 76 old.) Kilátás a tengerre Héttorony felől A kapu lenyűgöző méretei A BoTOND-monda tehát a párviadal következményeiről is szól, talán szépítő indoklásként.(l) Az biztos a magyarok egyik utolsó hadjáratához fűzték a krónikaírók ezt a történetet, s így ha Isztambulban járunk, a Héttorony falainál - a Vértorony kapujában elhelyezett „magyar rabok emlékén” túl - a tenger felé tekintő hatalmas bizánci kövek között, a befalazott kapu előtt elmerenghetünk krónika-irodalmunk e legendás elemekkel is átszőtt hagyatékán... Messik Miklós, Magyar Emlékekért a Világban Egyesület 109
