Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Tóth József: A geográfia hagyományai és értékei Pécsett
udvart" hoz létre a kutatóhely körül, tehetségeket ment meg és bontakoztat ki, kitárja a kapukat hazai és külföldi viszonylatban egyaránt. További tényező, hogy növeli a doktori képzésre szövetkezettek számát óraadással, bizottsági tagsági közreműködéssel, habilitációk kezdeményezésével. A belsőkön kívül mintegy félszázra tehető azon szakemberek száma, akik napjainkig „külsősként” a minősítés különböző szakaszaiban (szigorlat, munkahelyi vita, védés, külső konzulensi felkérés) részt vettek. Még egy szám: a doktoriskola keretében 21 szakember habilitált a pécsi egyetemen. A pécsi geográfia országos pozíciója Pécsi szerzőként ugyan sommásan elintézhetném ezt a fejezetet, de a kép árnyaltabb annál, hogy ezt megtehessem. Már az általában vett tudományos kapacitás térbeli képe is érdekes, hiszen a tudományágak kölcsönös korrelációja evidensnek vehető. Érthető eltérés van a születési és a működési helyek allokációja között is. A magyar kiválóságok születési helyeit elemezve (Hantos Gy. 1936.) a két világháború közötti időszakban még nem találunk Pécs esetében koncentrációra utaló jeleket. Egy, az 1980-as évtized végére vonatkozó adatbázissal dolgozó tanulmány (Tóth J. 1990) a tudományos minősítéssel rendelkezők születési helyére nézvést alig hoz meggyőzőbb eredményt az előzőnél, de a munkahelyek esetében már kimutatható a koncentráció: Budapest (71,7%), Szeged (6,9%), Debrecen (6,5%) után Pécsett dolgozik a legtöbb tudományosan minősített kutató (3,8%). Az elmúlt húsz év föld- tudományt, azon belül földrajzot érintő áttekintései (Beluszky P. 1989; Kocsis K.- Próbáld F. 1995; Mészáros R. 2006), amennyiben kitértek területi allokációs kérdésekre, elismerően rögzítették Pécs pozícióját. (Más kérdés és megvitatása külön alkalmat igényelne, hogy Beluszky Pál a dualista geográfiafelfogás mellett tör lándzsát, szemben a pécsiek PRiNztől máig következetes monizmusával...) Érdekes és nyilván számos tényezővel függ össze, hogy a geográfiában a pécsi koncentráció nagyobb mértékű, mint a tudományok összességében (Tóth J. 1993; 1994). A Ki Kicsoda a magyar geográfiában? alapján készült elemzés a munkahelyek alapján Budapesten 111, Szegeden 32, Pécsett 30 földrajzost regisztrál, míg Debrecenben csak is-öt, Kecskeméten 12-t. A vizsgálat Pécset felfutónak, nyitottnak minősíti, így az azóta eltelt időszak fejleményei alapján legalább azt joggal állapíthatjuk meg, hogy a geográfiában Pécs egyike az ország legjelentősebb központjainak. IRODALOM Babics András (szerk.) (1961): Kisebb tanulmányok. Pécs, 103 p. Beluszky Pál (1989): Magánjelentés a (társadalom) földrajzról. Térés Társadalom, 3. évf. 1. sz. pp. 49-64. Benke József (2000): Egyetemünk története. Alexandra, Pécs, 491 p. Csizmadia Andor (1967): Galvano di Bologna pécsi működése és a középkori magyar jogi oktatás egyes kérdései. In: Csizmadia Andor (szerk.): jubileumi tanulmányok. PTE ÁJK Tudományos Bizottsága, Pécs, pp. 111-128. Fodor Ferenc (2006): A magyar földrajztudomány története. MTA FKI, Budapest, 820 p. Gertig Béla - Lehmann Antal (szerk.) (1981): Nemzetközi földrajzi tudományos ülésszak előadásai. Pécsi Tanárképző Főiskola, Pécs, 399 p. Hantos Gyula (1936): Magyar tájak - magyar kiválóságok. Budapest, 22 p. Heilmann József (1998): 50 éves a Pécsi Pedagógiai Főiskola. Pécs, 169 p. Hernádi László Mihály (1995): A Baranyai Helytörténetírás repertóriuma (7968-7993,). Pécs, 110 p. Horváth Gyula (szerk.) (1995): A Dunántúl szolgálatában. Előadások Rúzsás Lajos emlékének. Pécs, 294 p. Kardos Tibor (1967): A pécsi Egyetemi Beszédek és a humanizmus. In: Csizmadia Andor (szerk.): Jubileumi tanulmányok. Pécs, pp. 129-162. Kocsis Károly - Próbáld Ferenc (1995): Helyzetkép a hazánkban folyó társadalomföldrajzi kutatásokról. Földrajzi Közlemények, 119- (43-) kötet, 1. sz. pp. 49'54Lengyel Alfréd (1967): A pécsi Királyi Akadémia története (1785-1802). In: Csizmadia Andor (szerk.): Jubileumi tanulmányok. Pécs, pp. 261-285. Lovász György (szerk.) (2002): Szabó Pál Zoltán wo éve született. Pécs, 71 p. Mészáros Rezső (2006): A társadalomföldrajz és a regionális tudomány Magyarországon. Magyar Tudomány, Ll. évf. 1. sz. 21-28. Ódor Imre (szerk.) (1996): Baranya megye évszázadai (1000- 1918). Pécs, 159 p. Petrovich Ede (1967): A pécsi egyetemi beszédgyűjtemény (a müncheni kódex). In: Csizmadia Andor (szerk.): Jubileumi tanulmányok. Pécs, pp. 163-223. Próbáld Ferenc (2007): Tudományos műhelyeink - a földrajzi doktoriskolák. Földrajzi Közlemények, 131. (55). kötet, 1-2. sz. pp. 75-82. Sragner Márta (2001): Emlékezés egy pécsi természettudósra. Lambrecht Kálmán. Pécs, 236 p. Tatai Zoltán (szerk.) (2003): Emlékezés Wallner Ernőre. Veszprém, 302 p. Tésits Róbert - Tóth József (szerk.) (2000): Prinz Gyula, a tudós és az ember. Pécs, 132 p. Tésits Róbert - Tóth József (szerk.) (2002): Almanach, 1994- 2002. A Pécsi Földtudományok Doktori Iskola kiadványa. Egyetemi Kiadó, Pécs, 366 p. 36
