Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Rózsafi János - Stencinger Norbert: A 17-es honvéd gyalogezred harcainak nyomában a Doberdó-fennsíkon
az ellenségre. Nehéz a helyzetük, kövekbe kell kapaszkodniuk, hogy a súlyos acéllapokkal együtt ne bukjanak a kráteres tölcsér fenekére, melynek túlsó oldalán még mindig olasz puskák vigyáznak...’’.16 Legfontosabb feladat az volt, hogy miként tudják az akna által robbantott tölcsért minél gyorsabban saját állásaikba bekapcsolni. Napközben folyamatosan támadták az olaszok a krátert, hisz nekik is ez volt a szándékuk. Egész nap folyt a kézigránát harc és a gyalogsági támadás. Meg kellett akadályozni az olaszokat abban, hogy előrenyomuljanak és elfoglalják az általuk robbantott mélyedést. Majd „... mikor aztán sötétség borul a tölcsérre, munkához lát az utászszakasz és az éj leple alatt alig pár lépésre az ellenségtől megerősíti a tölcsér túlsó peremét is, megássa az összekötő árkot is a saját fővonalukkal, s míg a feje fölött olasz puskagolyók vijjognak, egész sor akadályt feszít végig a tölcsér körül...’117. Amint végeztek a megerősítéssel, újabb detonáció rengette meg a hegyet és „pár percig messze nagy sugarú körben csak jégesőként hullott alá a különböző nagyságú szikladarab..."28. Kiss hadnagy, akinek a védőszakasza előtt újabb olasz tölcsérrobbantás történt, azonnal jelentést küldött az ezredtörzsnek, miközben katonái élénk kézigránátharcba álltak az ellenséggel a kráter birtoklásáért: "...még füstölög a tölcsér, amikor Fürst Ferenc tizedes és Jókai Pál őrvezető nyolc honvéddel berohant a kavargó kőörvénybe s egy-egy szikla mögé lapulva megszállták a tölcsért. Parancsnokuk a kézigránátot ládaszám küldi utánuk, ők meg szinte vaktában vágják az olaszok közé, mert szemüket még vakítja a füst, alig látnak még a fölszivárgó gázoktól, amikor egymás után kell visszaverniük az olaszok megszálló kísérleteit..."29. A tizenhat lépés hosszú, tizenkét lépés széles és öt lépés mély gödröt az előzővel együtt sikerült megtartani és beépíteni a saját védelmi rendszerbe. Nem volt egyszerű feladat. Az olaszok folyamatosan támadtak, ezért csak éjjel, akkor is hason csúszva, fekve tudták elvégezni a honvédek a műszaki megerősítést. Természetesen a magyar csapatok is robbantottak aknát, de az olaszoknak a terepviszonyok miatt több lehetőségük volt rá. Az Isonzó felé lejtő hegy- és domboldalakban az állások ugyanis úgy helyezkedtek el ezen a frontszakaszon, hogy az olasz árkok alacsonyabban voltak, mint a magyar védelmi vonal. Ez a helyzet kedvezett nekik, hogy a magyar árkok alá alagutat véssenek, és felrobbantsák katonáinkat. A VII. hadtest parancsnoksága ellenaknák fúrását rendelte el, amit a munkásszázadok végeztek a nap huszonnégy órájában, nyolc órás váltásokban. Az így elkészült járatokban megfigyelők voltak, akik akár tizenkét méter távolságból is meghallották, ha velük szemben dolgozott az ellenség. Halálos versenyfutás kezdődött. Ki tudja előbb felrobbantani a saját aknáját megelőzve ezzel vetélytársát. ,,..a védelmi aknaharc olykép alakult, hogy az ellenség által aknák útját veszélyeztetett helyeken egy akna-rendszert építettünk ki, főfolyosóval, mellék és haránt folyósokkal. A főfolyosók 80 cm széles no cm magas furatok voltak melyeket a lövészárokból vagy kavernákból 30-35 fok szög alatt rézsűt lefele és előre dolgoztunk ki...."30 - írta egy visszaemlékező erről a nem mindennapi harcmodorról. A kész aknába dinamitot helyeztek, 400-1000 kilogrammot a járat nagyságától függően, ezután deszkákkal, homokzsákokkal, kövekkel lefojtották, majd ekrazittal berobbantották. Hogy mit éltek át a honvédek a halálos versenyfutás során ezekben a napokban, arról így emlékezett egyikőjük a nagy világégés után: „...Ha az ágyuk vagy az éjszaka magányos figyelőlövései csöndet engedélyeznek, lélegzetünket visszafojtva lesik figyelőink a titokzatos kőpercegést alattunk, az aknák monoton letompított üzenetét, az ekrazitos fonogrammokat, hogy minden pillanatban repülhetünk a levegőbe, kavernástul, árkostul, vasgerendástul, gránátjainkkal együtt..."3’. Az aknaharcok történetének feldolgozása is a levéltári anyagok átvizsgálásával kezdődött. A hadosz66 Az ezred zászlaja (Forrás: HIM tulajdona)
