Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Hajdú Zoltán: Az antropogeográfia elfeledett hazai képviselői
jedt olvasottságú tanár volt, aki egyszerre művelte a középiskolai tankönyvírást, a tudományos földrajzot, s kiterjedt tudományos ismeretterjesztő tevékenységet is folytatott. Klasszikus műveltsége révén eredeti meglátásai voltak a görög, a római térfejlődést illetően, de az ókori öntözéses gazdálkodás kérdéseiben is otthon volt. Kalmár úgy látta, hogy a Trianon utáni Magyar- országnak és a magyar földrajznak újra nyitnia kell Európa megismerését illetően. Meggyőződése volt, ha nem ismerjük Európát, akkor képtelenek vagyunk saját lehetőségeinket érdemben megérteni. Az 1942-ben, évszám nélkül megjelent Magyar geopolitika (Kalmár G. 1942) a tekintetben tanulságos, hogy ha nem direkt pártpolitikai agitá- ciót végez a geográfus, akkor egyszerre kell látnia a történeti, hosszú távú folyamatok éppen aktuális eredményeit, valamint értékelni az új folyamatok kibontakozását. Érdemes-e Kalmár GuszTÁvot olvasni? Kalmár GuszTÁvot olvasni egyet jelent azzal, hogy megismerjük a korabeli Magyarországot, Európa népeit, kisebbségeit, belső politikai térfejlődésének ellentmondásait, valamint a két világháború közötti időszak hatalmi átrendeződéseinek egyfajta értékelését. Kalmár „európai módon elfogult" a magyar fejlődést illetően. Műveltsége, képzettsége és egyházi-szerzetesi pályája megőrizte a szélsőségektől. Összegzés E rövid elemzés után joggal tehető fel a kérdés: meg- érthetjük-e a feledés és felejtetés okait, összetevőit, mechanizmusait csak a három elemzett személyiség alapján? A válasz egyértelműen az, hogy nem! A magyar földrajztudományban, illetve annak történetében a „feledés ésfeledtetés" mélyen gyökerezik. A két dolog nem minden tekintetben függ az alkotó emberi, személyi kvalitásaitól, tisztességétől. Hunfalvy János emberi nagyságát, tisztességét minden utóda elismerte, ennek ellenére halála után szinte azonnal megszűnt tudományos előkép és érték lenni. Az emberi viszonyaikban ellentmondásos, eredeti alkotók sem kerülhették el a felejtetést. Czirbusz személyisége meglehetősen ellentmondásos és bonyolult volt, emberi viszonyrendszere még a dualizmus utolsó évtizedének mércéjével mérve is „kiegyensúlyozatlan". Eredetit alkotott ugyan, de olyan személyes ambíciók is hajtották, melyeknek reakciójaként életében jött az éles elítélés, majd a feledtetés. Hanusz István és Kalmár Gusztáv abból a szempontból érdekel bennünket, hogy személyiségük meghatározó eleme a tartózkodás, mindketten vidéken alkottak, nem kívántak beleszólni a fővárosi geográfus elit belső ügyeibe. Munkájukat, szakmai teljesítményüket ugyan értékelte a velük egy időben élők és alkotók viszonylag széles köre, de az utódok jelentős részben felejtéssel viszonyultak hozzájuk. Az értékelés, feledés, feledtetés sajátos időszakonként jelent meg Teleki Pál munkásságát illetően. Azt mondhatjuk, hogy Teleki halála után „megjárt minden stációt" tudománytörténeti értékelését illetően. Egészében véve a magyar földrajztudomány az éppen aktuális kutatásaiban saját tudománytörténetéhez való viszonyában szinte mindenkor „tudománytörténetileg igénytelen" minősítéssel volt jellemezhető. Ennek csak részben volt az oka az egy időben élők közötti viszonyrendszer bonyolultsága, sokszor az jelent meg, hogy néhány évre visszamenően már „nem érdemes" olvasni az elődök munkáit. A feledés és feledtetés kérdésköréhez tartozik a föld- tudományokban alkotók örök nyughelyének a kérdése. Figyelmesen tanulmányozva a különböző temetők meg nem váltás miatti sírfelszámolási adatait, akkor döbbenünk rá igazán, hogy a magyar földrajztudomány meglehetősen sajátos módon viszonyul (feltehetően a családok által is elfeledett) alkotóinak az emlékéhez. A végső, visszavonhatatlan és méltatlan feledés mélypontja - a sírfelszámolás! IRODALOM Czirbusz Géza (1902): Magyarország a XX. évszázad elején. Temesvár Czirbusz (1912): A nemzeti művelődés geográfiája és a geográfiái fatalisták. Czirbusz Géza (1915-1919): Antropogeográfia l-lll. Budapest Fodor Ferenc (2006): A magyar földrajztudomány története. MTA FKI, Budapest Kalmár Gusztáv (1942): Magyar geopolitika. Budapest Prinz Gyula (1927): Cholnoky jenő geomorfológiája. Földrajzi Közlemények (55) 1-3, pp. 1-5. Tömösváry Lajos (1886): A hazai anthropológia ügyében. Földrajzi Közlemények (14.) pp. 85-90. 52
