Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Tóth József: A geográfia hagyományai és értékei Pécsett

és szerkesztette a Geographica Pannonica című kiad­ványsorozatot. Heti 8-io órát oktatott. Intézetében habilitált Szabó Pál Zoltán (1932), majd Wallner Ernő is (1938). Kapcsolata volt az egyetem első ki­tüntetéses doktorával, Lajos IvÁNnal, akinek 1938- ban megjelent ún. „szürke könyve" német forrásokra támaszkodva prognosztizálja a hitleri vereséget. A büntetés ez esetben is kettős, mint Radó Sándor- nál: egy, már a szovjet időszakban írt újabb könyve nyomán utoléri a szibériai végzet. A Dunántúli Tudományos Intézet i940/4i-ben megszűnt Pécsett a Bölcsészettudomá­nyi Kar. A németek erősödő dunántúli aspirációi, a Schwäbische Türkei megteremtésére irányuló erőfe­szítések ellenállásra ösztönözték a magyar gondol­kodókat (Várkonvi N. 1944). A német szándékok ellensúlyozására, az elveszett bölcsészkar pótlására már 1942-ben felmerült egy történelmi, földrajzi profilú, a magyarság dunántúli létjogosultságát tu­datosan is nyilvánvalóvá tevő kutatási csoportosulás létrehozásának gondolata. A Dunántúli Tudományos Intézet az anyagiakat is érintő összefogással 1943- ban meg is alakult. Igazgatója Szabó Pál Zoltán lett (Babics A. 1961; Lovász Gy. 2002). Az Intézet, mely 1955-ben a Magyar Tudományos Akadémia hálózatának része lett, elsősorban törté­nelmi, néprajzi és földrajzi kutatásokat folytatott, kitüntetetten a Dunántúl területén. Kiadványaik több sorozatban jelentek meg, mindmáig értéket jelentve. A diszciplínák egymásmellettisége a mű­velők kooperációját vetítette előre. Olyan kiváló kutatók munkája ötvöződött az Intézet eredményei­ben, mint Andrásfalvy Bertalan, Rúzsás Lajos, T. Mérey Klára, Kolta János, Simor Ferenc, Lovász György, Erdősi Ferenc, Lehmann Antal, Fodor István, Hajdú Zoltán és jó néhányan még. Az In­tézet partnere volt a többi akadémiai kutatóhelynek éppúgy, mint az egyetemi tanszékeknek. Munkájá­ban mindvégig jelentős szerepet játszott a földrajz­tudomány művelése mind az egyes témaköröket, mind pedig a komplexitásra hajló megközelítést tekintve. Külön kiemelést érdemel, hogy a törté­nészek (Rúzsás Lajos, T. Mérey Klára) munkáiban a szokásosnál jóval nagyobb a geográfiai tartalom, munkáik esetenként a történeti geográfia fogalom­körébe sorolhatók (Horváth Gy. 1995). Munkáik a helytörténeti dolgozatok szerzőire is hatottak: a geografikum ezekben is erős (Hernádi L. M. 1995). A Pedagógiai Főiskola megalakulásával kiválóan használták ki az együttműködés lehetőségeit, a ku­tatás hatékonysága és eredményessége megnőtt. Geoinformatikai labor Földrajz a Főiskolán A 8 osztályos általános iskolai oktatás felső tagoza­tának tanárigénye tette szükségessé, hogy 1947-ben Budapesten és Szegeden, 1948-ban pedig Pécsett és Debrecenben (ez utóbbi Egerbe került) Pedagógiai Főiskolákat hozzanak létre (Wéber M. 1979). A pécsi öt szakkal indult, köztük a természetrajz-földrajz párosítással. Az első igazgató Szabó Pál Zoltán, aki egyben a Földrajzi Tanszék vezetője is volt. Ezt a szerepkört 1950-1973 között a tanszék tekintélyét elmélyítő Bóna Imre, később a Balaton idegenfor­galmának vizsgálatában szociálgeográfiai szempon­tokat is érvényesítő Gertig Béla, majd az elsősorban agrárföldrajzos Vuics Tibor töltötte be. A Dunántúli Tudományos Intézet és a Földrajzi Tanszék között né­hány szakember (Erdősi Ferenc, Lehmann Antal) időnként „ingázott", de az együttműködés egyébként is szoros volt. Az integrációs folyamat eredménye­képp 2000-ben létrejött egységes Pécsi Tudomány- egyetem éppúgy az előd-intézmények között tartja számon a Tanárképző Főiskolát (Heilmann J. 1998), mint ahogy a pécsi geográfia egésze a főiskolai tan­széket. A Földrajzi Tanszék munkatársai (az eddig említetteken túl Csanálosi Sándor, Sikó Ágnes, Aubert Antal és mások) számos maradandó értékű munkával jelentkeztek. Országos, sőt nemzetközi je­lentőségű volt az 1979-ben megrendezett konferen­ciájuk, melynek kiadványa 1981-ben látott napvilágot (Gertig B. - Lehmann A. 1981). A konferencián 7 helyi előadás mellett 11 más város (köztük 4 külföldi) 20 előadója szerepelt. A Tanszék fontos tényezője volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, tanári tovább­képző és tudományos ismeretterjesztő tevékenysé­get folytatott és nemzetközi kapcsolatrendszere is volt (Plzeh, Osijek, Nitra, Növi Sad). 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom