Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
IRODALMI FIGYELŐ - Dr. Kubassek János: Rózsafi János - Stencinger Norbert: 17-es székesfehérvári honvédek a Doberdón
Rózsafi János - Stencinger Norbert 17-ES SZÉKESFEHÉRVÁRI HONVÉDEK A DOBERDÓN Csatatér Útikönyvek sorozat, Honvédség és Társadalom Baráti Kör kiadása, 2008., 160 p. Örvendetes, hogy e kitűnő sorozat 2. kötete is napvilágot láthatott, köszönhetően a szerzők kitartó szorgalmának. A már-már legendássá vált I. világháborús do- berdói hadszíntér kutatása izgalmas feladat a hadtörténészek számára, de méltán kelt érdeklődést a történelem iránt érdeklődők között is. A „véráztatta karszt" nemzedékek számára a pusztulást, a halált jelentette. A szerzők módszeres levéltári kutatások, eredeti okmányok, feljegyzések, beszámolók és feldolgozások alapján keresték fel a hajdani véres harcok színhelyét. Rekonstruálták az olasz és a magyar védelmi vonalakat, kutatták a háborúskodás tárgyi emlékeit. A hadszíntérkutatás elképzelhetetlen földrajzi, topográfiai ismeretek alkalmazása nélkül. A terepadottságok megismerése nagyon fontos a hadiesemények értelmezése és feldolgozása szempontjából. A magyar és olasz állások rekonstruálása csaknem egy évszázad távlatából a legizgalmasabb feladatok közé tartozik. A szerzők helyszíni terepbejárásain alapuló elemzései jelentik a kötet legértékesebb fejezeteit. A gáztámadások végrehajtásának feltételei között Doberdó sajátos domborzati adottságait kell elsődlegesnek tekintenünk. Rózsafi János és Stencinger Norbert szinte minden természeti tényezőre kiterjedő figyelme, a Monte San Michele térségében megtett kutatásai adnak meggyőző magyarázatot a magyar honvédek helyzetére, veszteségeire vonatkozóan. Az egykori védelmi állásokat kitűnően dokumentáló, színes felvételekkel, korabeli térképekkel és archív fekete-fehér fényképekkel illusztrált kötet hasznos segédanyaga lehet a hadtörténészeknek, a történelem tanároknak, s mindazoknak, akik érdeklődnek az I. világháború e legendás hadszíntere iránt. Az olasz és osztrák, valamint magyar források összehasonlító vizsgálata, a támadások és a védelem eseményeinek ismertetése, a védelmi szakaszok bemutatása új dimenziókban mutatja be az I. világháború poklaként emlegetett Doberdót, ahol többek között a tragikus sorsú magyar miniszterelnök, Nagy Imre is katonai szolgálatot teljesített, s önéletrajzában drámai képet festett az átélt élményekről. A kötet emberközelbe hozza az eseményeket, felvillantva a résztvevők, katonák, tisztek arcvonásait. A két szerző munkája befejező részében ad hírt az öldöklő harcok emlékére emelt magyar kápolnáról, mely a közelmúltban államfői látogatás színhelyeként vált ismertté. Önismeretünk teljesebbé tételéhez ad kitűnő támpontokat a szép nyomdai kivitelben megjelent, igényes szerkesztést tükröző kötet, melyet a helyszínre látogató turisták is használhatnak. Érdemes volna a könyv német és olasz nyelvű kiadását is megpróbálni, tekintettel a hajdani szembenálló erőkre, s arra a tényre, hogy az olaszok és az osztrákok manapság milyen komoly erőforrásokat áldoznak az I. világháború hadieseményeinek bemutatására. Rózsafi János és Stencinger Norbert elmélyült kutatómunkájának gyümölcse mindazok számára értékes alapmű, akik érdeklődnek hajdani történelmi csaták helyszínei iránt. A szerzők felelősségérzését jelzi, hogy még gyakorlati, megközelítési tanácsokat is adnak a kirándulók számára, akik a magánterület szentségétől, a viperák jelenlétéig számos szokatlan dologgal szembesülhetnek doberdói barangolásaik során. Az osztrák-magyar katonai temető (Fogliáno) felvétele szomorú mementóként idézi a háború szörnyűségeit. A kitűnő stílusban megírt, tudományos igényű, mégis olvasmányos és közérthető kötet elsősorban a tanárok és diákok polcán jelenthet fontos segédanyagot a kietlen mészkőkarszt legzordabb birodalma, az évtizedeken át baljós borzongással emlegetett, s magyar állampolgárok számára sokáig nehezen megközelíthető Doberdó megismeréséhez. Dr. Kubassek János 133
