Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 17. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2008)
IN MEMORIAM - Mező György: Emlékezés Vojnich Pálra
EMLÉKEZÉS VOJNICH PÁLRA 1919. augusztus 10. - 2007. május 19. Ismét búcsúznunk kell egy régi sportrepülő pilótától, akinek neve fényesen csillogott valamikor előttünk. A két világháború között a magyar repülés legjobbjai alakították meg a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületet. A békeszerződések kalodájába zárt országban ez az egyesület sokat tett a sportrepülés hazai megteremtésében. Tevékenysége során tagjai korszerű sportrepülőgépeket terveztek és építettek, s tagjait kiváló sportrepülőkké és kis országunknak kiemelkedő repülő szakembereivé nevelték. Ennek a nagyszerű közösségnek tagjai sorába lépett, mint a repülésért rajongó egyetemi hallgató, a múlt század harmincas éveinek végén Vojnich Pál s dolgozott ott nagy lelkesedéssel 1945-ig. Az egyesületben mindent vállalt, ami a repüléssel kapcsolatos volt. Ha kellett tervezett, ha kellett oktatott, vagy vontatott s ha lehetett rekordokat repült. Ösztönös repülőtehetsége hamar megnyilvánult s az egyesület élenjáró tagjai sorába emelte. Annak a csapatnak lehetett tagja, akiket a legendássá lett Tasnádi László vezetett, s akik között ott voltak a magyar sportrepülés legjobbjai, mint Bollmann Béla, Nagy Hugó, Beniczky Lajos, Auguszt Lajos és még sokan mások. Egyformán repülte a vitorlázó- és motoros sportrepülőgépeket, s azok hazánkban található minden típusát. A hazai vitorlázó repülés történetében emlékezetes marad az 1943-ban elért 5053 m-es magassági rekordja. A II. világháború után még közreműködött a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület újjáélesztésében, és repült is a Hár- mashatár-hegyen, de az OMRE megalakulása után befejezte repülő pályafutását. Repülős barátság fűzte Almásy László neves földrajzkutatóhoz, az egyiptomi sivatag nevezetes emlékeinek felfedezőjéhez, aki Egyiptomban nagy elismertségnek örvendett kutatási eredményeiért. Az ő javaslatára vásárolt magyar sportrepülőgépeket Egyiptom és kettejük elképzelése szerint tervezték a sportrepülés megszervezését. Ennek szakértőjéül 1939-ben Faruk egyiptomi királynak Vojnich PÁLt ajánlotta. Sajnos ennek a megtisztelő feladatnak teljesítésére a II. világháború kitörése miatt már nem kerülhetett sor. A repüléshez fűződő álmainak folytatását a tudományos munkában találta meg. 1950-ben a budapesti Műszaki Egyetem adjunktusaként Gillemot László egyetemi tanár tanszékén metallográfiát tanított. Munkásságát 1958-ban főtechnológusként először a Ganz-MÁVAG-ban folytatta, majd a Lampart Műveknél töltötte be ugyanezt a pozíciót. Amikor megalakult a Bánki Donát Műszaki Főiskola a szakma kiváló ismerőjeként felkérték, hogy indítsa el és vezesse ott a Mechanikai Technológiai tanszék működését, dolgozza ki annak oktatási rendjét. Ezt örömmel vállalta és ezt a munkát negyven éven keresztül, nyugdíjazásáig végezte. Tanítványainak ezrei bizonyíthatják, hogy itt végzett tevékenysége milyen eredményes volt. Tanítványai a hazai iparban méltán váltak nagyszerű szakemberekké és vezetőkké. Szakmai körökben elismert személyiség volt, aki ott volt minden konferencián és sokszor képviselte hazánkat külföldön is. Ebben nagy segítségére volt kiváló nyelvtudása. Közismert, és előadásaiban is megnyilvánuló, jó humorát barátai és hallgatói körében mindenki nagyra értékelte. Színes egyénisége, társalgási készsége mindig a társaság középpontjába helyezték. Vojnich Pál teljes életet élt. Fiatalon lelkesen repült, idősebb korában az oktatás és a nevelés lett a szenvedélye. Boldog házassága három gyermekkel ajándékozta meg, akiket rajongásig szeretett. Azt hiszem Vojnich Pál méltán tekinthető a felnövő ifjúság példaképének. Mező György 123