Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Stencinger Norbert: Érd és környékének szerepe az 1848-49-es szabadságharc küzdelmeiben
Az új parlament felállításához országgyűlési képviselő választásokat tartottak 1848 júniusában, mely azonban nem ment zökkenőmentesen11. Végül Salamon Lajos lett a környék képviselője. 1848 őszén a kezdeti sikerek után — Pákozd szeptember 29- Ozora október 7.- a honvédsereg vereséget szenvedett Schwechátnál12 a császári hadtól. Ez fordulópontot jelentett a szabadságharc további menetében, hisz a győzelem után az osztrák csapatok ellentámadásba lendültek, minek következtében a magyar had hátrálni kényszerült.12 1848. december 30-án Mórnál Perczel Mór vereséget szenvedett a Jellasics vezette császári csapatoktól, mely következtében az ellenség a fővárost fenyegette. A hátráló magyar csapatok Érdet is elérték. 1849. január elsején már itt tartózkodott az általa vezetett dandárral együtt, Poel- tenberg Ernő14, mint az egy hadtestparancsnokságnak küldött leveléből kiderült15. Egy követség Érden Az 1848 decemberre kialakult rossz hadi helyzet miatt az országgyűlés ülésezett az év utolsó napján is. Rendkívüli ülésről volt szó, délelőtt az alsó és felső ház is zárt ajtók mögött vitatta meg a kialakult helyzetet, majd este hat órakor báró Perényi Zsigmond és Páz- mándy Dénes közös elnöklete alatt összevont tanácskozást tartottak. Ezen gróf Batthyány Lajos, aki mint vas megyei küldött vett részt a parlament munkájában, megismételte délelőtt elhangzott javaslatát, arról, hogy követséget kell küldeni az ellenséges csapatok fővezéréhez. A bejelentést hatalmas felháborodás követte: „...A baloldal legszélső szárnya éktelen lármával, füttyökkel szakítá félbe folyton a szónokot: „Áruló” „fekete-sárga arisztokrata” s hasonló kifejezések röpködtek feléje, sőt ami több halálos fenyegetésekkel törekvék őt egyik-másik demagóg képviselő megfélemlíteni. De Batthyány nyugodtan állott a szószéken, míg a dühöngök kifújták magukat... ”16. A viharos fogadtatás után az országgyűlés mégis elfogadta a javaslatot és határozatban deklarálta a következőket: „...mire Majláth György országbíró, gr. Majláth Antal, Lonivich József érsek, gr. Batthyány Lajos és Deák Ferenc megbízatván, oda utasítanak, hogy az ellenség fivezérétöl fegyvernyugvást és czéloztatott békekötést iparkodjanak; sőt a körülmények úgy hozván magukkal ö cs.k. felségéhez Ferenc Józsefhez is járuljanak... ”17 Másnap megkezdődött a követség útjának a szervezése. Ez nem volt egyszerű feladat, mivel sokan az illetékesek közül már elhagyták a fővárost a sorsfordító országgyűlés után. ”... másnap korán reggel az országbíróhoz mentem. Kérdezte, hogy útlevélről és katonai kíséretről mely az ellentáborba vigyen gon- doskodott-e a kormány? Még nem mondtam neki, de tüstént megyek Kossuthhoz, hogy tegye meg a kellő intézkedést. Kossuth azonban már elutazott. Nagyon sietett.- írta később Deák Ferenc, amikor az eseményekre emlékezett.18 A problémát végül Csányi főkormánybiztos oldotta meg, aki adott útlevelet a küldöttség tagjainak. A katonai kíséret biztosítása nehezebb feladat volt. A hadvezetőség neheztelt ugyanis a politikusokra, amiért a megkérdezésük nélkül tárgyaló delegációt szerveztek19, de végül ez is megoldódott. A küldöttség útra kelt Promontorra20, Görgey Artúr főhadiszállására, hogy tájékozódjanak arról, hogy miként léphetnek kapcsolatba az ellenséggel, de nem taAlfred zu Windisch-Grätz herceg (Joseph Kriehuber litográfiája, 1852) 77
