Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - Stencinger Norbert: Érd és környékének szerepe az 1848-49-es szabadságharc küzdelmeiben

nyíltan megtagadták a fegyverek beszolgáltatásáról szóló parancsot. Sőt, a mezőváros bíráját megfenye­gették, mert nem zárkózott el a hűségnyilatkozat aláírásától. Csak a katonaság bevonulásával sikerült a helyzetet megoldani. Megyeszerte megtiltották az erdő és nádasok ki- il­letve levágását. Két érdi lakos — Pálinkás István és Tol­nai Vince — megtagadta ezt a parancsot és nyíltan ir­tották a környékbeli erdőket. Arra hivatkoztak, hogy maga Jellasics engedte ezt meg nekik és erről papírjuk is van. Természetesen ez nem volt igaz, de a kiküldött katonák sem tudták elfogni őket 44. A megszálló császári csapatok jelenléte amúgy is nagy feszültséget keltett a lakosokban. Ezt az ellen­szenvet növelték a folyamatos rekvirációk, melyek főleg a fő közlekedési utak mellett fekvő településeket sújtották. Itt az átvonuló seregek gyakran maguk gon­doskodtak ellátásukról, és rablásból, fosztogatásból egészítették ki az elmaradó élelem-utánpótlást. Növelte az ellenszenvet az is, hogy megtiltották a honvédegyenruha viselését és a megye területén élő honvédeket arra kötelezték, hogy Székesfehérváron jelentkezzenek a katonai parancsnokságon, akik ter­mészetesen nem tettek eleget ennek. Az 1849 tavaszán lezajlott „dicsőséges tavaszi had­járat” sikerei következtében hamarosan ismét magyar irányítás alá került a mezőváros és környéke45. Egy különleges menet Érden 1849 áprilisában egy hétfői napon különleges me­net vonult keresztül Érden a Budát Székesfehérvárral összekötő úton. Az elfogott és rabságban tartott mi­niszterelnököt és társait menekítették a császáriak a közelgő honvéd csapatok elől a fővárosból. Gróf Batthány Lajost, amint visszatértek a különös követjárásból, azonnal elfogták a császári katonák46 és 1849. január 8-tól a budai várban tartották fogva. Ugyanott volt elzárva gróf Károlyi István, grófZelins- ki László és további harminc polgári fogoly, valamint sok katonatiszt. Az épületet, melyben rabságukat töl­tötték, a fővárosi lakosság csak „consillium-háznak”, németül Consilihausnak nevezett. Ez első napokban teljesen elzárták a külvilágtól, a családját is csak titok­ban, báró Orczy Lajos útján tudta értesíteni. Hitvese, Zichy Antónia grófnő a hír hallatára azonnal felutazott az ikervári birtokról a fővárosba, hogy férje közelében lehessen, és kijátszva az őrző porkolábokat kapcsolat­ba léphetett vele47. Később, a miniszterelnök tudta nélkül kihallgatásra jelentkezett Windisch-Grátznél, aki engedélyezte számára a szabad látogatást48. A honvédcsapatok sikeresen harcoltak a császáriak ellen és egyre közelebb kerültek ahhoz, hogy meg­kezdjék az elfoglalt főváros ostromát49. Április 20-án báró Weiden hadseregparancsnok a magyar csapatok előrenyomulása miatt elrendelte a császáriak visszavo­nulását a budai várból. Ez azt jelentette, hogy a fogoly miniszterelnököt és társait is tovább szállították. Egy április 22-én kiadott hadseregparancsnoki rendelet pontosan megjelölte az útirányt. Tíz napra lebontva a következő állomások érintésével igyekeztek elérni Sopront: Martonvásár, Székesfehérvár, Várpalota, Veszprém,Városlőd, Pápa, Kiscell, Sárvár, Lövő, Sop­ron.50 A menetoszlop tervezett útjáról kiderül, hogy településünket is érintette a különös menet, mely biztosítására a varasdi határőrezred egy zászlóalját és 80 Vetter Antal (Marastoni József litográfiája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom