Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Bakonyi Viktória: Egy 1939-ben kiadott földgömb restaurálása kapcsán tett készítés-technikai megfigyelések
16. kép A szelvények visszahelyezése előtt az eredeti technológiától eltérően a két térítő vonalát jelöltem fel a szegmensek egymáshoz igazítása érdekében, mert az Egyenlítő vonala hat szelvényen sérült volt. A kasí- rozást rizskeményítővel végeztem, úgy hogy mindkét felületet megkentem ragasztóval így biztosítva 17. kép egy kis időt a szelvények pontos összecsúsztatása érdekében. A kétszögek felhelyezése a készítéskor alkalmazott sorrendnek megfelelően történt (17. kép). Ezen lépés elvégzése közben érződött igazán, milyen nehéz, sok odafigyelést, pontosságot igényel a földgömbkészítés. Az Egyenlítő menti hiányokat színoldalról egészítettem ki öntött papírból, beszabással. A kiegészített és az erősen elkopott felületű helyeken retusálással pótoltam a hiányzó képi részeket. A papír felszínét előzetesen több rétegben felvitt vékony ragasztófilmmel izoláltam, így az megakadályozta a színek szétfu- tását, beivódását. A képi hiányok jelentős többsége az egyszínű, homogén óceáni területeket érintette, illetve Dél-Amerika Egyenlítő menti részeit. Ezeket a képi részeket a Földrajzi Világatlasz alapján egészítettem ki. Az Egyenlítő vonalának felfestése nagy kihívást jelentett számomra, mert két 0,03 mm vékonyságú párhuzamos vonalat kellett meghúznom egy kissé egyenetlen gömbfelületen. A vonalakat az első lakkrétegre rajzoltam fel azért, hogy biztos legyek afelől, hogy a tinta semmiképpen sem fut szét a papír rostjain. Egy polietilénflakonból vágtam ki vékony sablont vonalzóként. Ez kellő merevséget adott, de mégis fel tudott feküdni a gömbfelületre (18-19. kép). Lakkozás előtt szintén több rétegben izoláltam a gömbfelületet annak érdekében, hogy a lakk ne tudjon beszívódni a papír rostjai közé, később könnyen, a papír károsodása nélkül eltávolítható legyen. Végül az állványzat fém és fa részeit tisztítottam meg és konzerváltam, majd utolsó lépésként az eredeti technológiának megfelelően a tárgy összeállítása következett; az egyes elemeket csak össze kellett egymással csavarozni (20. kép). JEGYZETEK 1 Papírmasé: Papírhulladék és csiriz (lisztből vagy keményítőből és vízből készült ragasztó) felhasználásával előállított papíranyag. Tágabb értelmezésében ezt a megnevezést használják bármely öntött, formázott, préselt papírtermékre is. 2 A bevonat állati eredetű kötőanyaggal kevert kristályvizét vesztett gipsz. A fehérje alapú kötőanyagok közül a bőr-, nyúl-, vagy halenyvet használhatták inkább, mert ezek rugalmassága nagyobb a cson- tenyvnél, viszont zsugorodásuk és viszkozitásuk kisebb. (Baynes-Cope, A.D. 1985, p. 14.) 3 Az első fametszetes gömböt Waldseemüller készítette 1507-ben. 4 Az első négyszínnel nyomtatott térképek 1929-ben jelentek meg. 5 Kartus (cartuche): olasz szó, melynek jelentése összegöngyölített papírlap, papírtekercs. A kartográfiában a térképek címzését, általános adatait tűntetik fel általában pajzsszerű mezőben. A kife72
