Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Bakonyi Viktória: Egy 1939-ben kiadott földgömb restaurálása kapcsán tett készítés-technikai megfigyelések
2. kép térkép sokszorosítás uralkodó technológiája volt, amit a fényképezésen alapuló ofszetnyomás szorított ki. A növekvő példányszám és a szélesebb körű felhasználás miatt a földgömbök felületét a XVIII. század végétől lakkréteggel látták el, mely amellett, hogy kellemes fényt, esztétikus megjelenést adott a tárgynak, megvédte a külső károsító hatásoktól a felső papírréteget. Alkalmazásának gyakorlati oka az iskolai használat és a gömbfelület tisztántarthatósága volt. Az elkészült glóbuszokat tartószerkezetbe szerelték. A korai darabokat többnyire sárgaréz meridiángyűrűbe fogták, melyet gyakran egészítette ki óramutatóval. A XVI. századtól négylábú faállványba helyezték őket. Ez tartotta a fából vagy fémből készült horizontális gyűrűt, - az ún. naptárkeretet — az erre felfüggesztett meridiángyűrűvel, amibe a tengely körül forgatható gömb került. A horizontgyűrűn jellemzően feltüntették az égtájakat, a szögbeosztást, állatöveket, a naptárgyűrűt és az egyes szentekhez köthető ünnepeket. A lábazat gyakran iránytűvel is kiegészült. Ezeket a tartozékokat darabonként, külön-külön is meg lehetett venni. Az iskolai szemléltetési eszközként használt gömböknél a meridiángyűrű egyértelmű tartozék volt. A diákoknak otthoni használatra szánt olcsóbb, asztali glóbuszok készítésekor minden tartozékot elhagytak, csak egy esztergált oszlop tartotta a gömb tengelyét, mint a restaurált darabnál is. A XIX. század végéig a fa állványzatú papírmasé alapú glóbuszok voltak elterjedtek, a következő század elején azonban megjelentek a préselt papírlemezből készült gömbök. Az 1950-es években a régi gyártási menetet alkalmazva, már egy új anyag, a műanyag adta a gömbi alapot, ami olcsóbbnak, gyorsabban elő- állíthatónak és tökéletesebb alapnak is bizonyult. Később nem csak a gömbök, az állványzat is műanyagból készült préseléssel, vagy fröccsöntve. A restaurált földgömb leírása A diplomamunkaként restaurált, magántulajdonban lévő földgömb a rajta lévő felirat alapján a Magyar Földrajzi Intézetben készült. (2. kép) Az iskolai földgömbök alap tartozéka a meridián gyűrű. Ennek hiánya, valamint a vasútvonal-hálózat feltűntetése a térképrajzolaton egyértelműen jelzi, hogy a glóbuszt polgári használatra szánták, asztali díszként. A tárgy adatai, jellemző méretei: Méretaránya: 1:70.000.000 Méretei: Teljes magassága: 380 mm Földgömb átmérője: 180 mm A földgömb papíranyagának teljes vastagága: 1,4 mm Tartóoszlop magassága: 180 mm Tartótányér magassága: 25 mm Tartótányér átmérője: 155 mm Belső tartó tengely hossza: 210 mm A kartus5 felirata: FÖLDGÖMB / Mérték 1:70 millióhoz / kiadja a Magyar Földrajzi Intézet r.t. / Budapest. A kartus a Csendes-óceán déli részén található. A térképen a kontinenseket vékony, kék vonal keretezi. Az egyes országokat eltérő színekkel ábrázolták (kék, sárga, lila, zöld, rózsaszín), e színek sötét árnyalatai vékony sávok és pontozott vonalakként jelölik a határokat. A gyarmatokat az anyaország színeire festették. Piros vonalakkal rajzolták a fontosabb vasútvonalakat. A települések közül nem csak a korabeli fővárosokat, hanem a nagyobb helységeket is megjelölték. A Föld hegy- és vízrajzát is feltüntették. A feliratok magyar nyelvűek. A glóbuszon fel van tüntetve az Egyenlítő, a térítők, valamint a sarkkörök megnevezés nélkül, pusztán eltérő, szaggatott vonallal az T szélességeket jelezve. A kezdő meridián6 vastag kék vonalával tér el a többi hosszúsági körtől. A két sarkon külön sárga színű szaggatott vonallal ábrázolták „az emberi állandó lakhely határá’’-1. A szélességi és hosszúsági köröket 1 Okonként ábrázolja a térkép, az Egyenlítő vonalán és a Greenwichi kezdő-meridiánon futó 10°-onkénti számozással. 67
