Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Szabó József: A szaharai sziklarajzok kérdéséhez - a Magyar Földrajzi Múzeum 1993-as expedíciójának tükrében
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 16. szám, 2007. — Magyar Földrajzi Múzeum, Érd A SZAHARAI SZIKLARAJZOK KÉRDÉSÉHEZ1- a Magyar Földrajzi Múzeum 1993-as expedíciójának tükrében Dr. Szabó József Egyetemi tanár, Professzor Emeritus Debreceni Egyetem Természeti Földrajzi Tanszék Tel: 06 (52) 342-725, e-mail: wagner@puma.unideb.hu ÖSSZEFOGLALÁS A tanulmány a Magyar Földrajzi Múzeum 1993-as egyiptomi expedíciójának tapasztalatai és vizsgálatai alapján adalékokkal szolgál a Líbiai-sivatag nagy fennsíkja, a Gilf Kebir Ny-i peremébe vágódott völgyek sziklaüregeiben talált ún. barlangrajzok kérdéséhez. A rajzok jelentős része Almásy László 1933-as szaharai expedíciói révén váltak ismertté, de a róluk készült leírások meglehetősen vázlatosak, még pontos földrajzi helyzetüket sem határozták meg. Az 1993-as expedíció elsősorban a rajzos sziklaüregek természeti környezetét vizsgálta, és ennek kapcsán jellemzést adott a sziklarajzok jelentős részét őrző Vádi Szuráról, és annak torkolati szakaszán topográfiai-geomorfológiai térképezést is végzett. A tanulmány rövid összefoglalást ad a Gilf Kebir földtani-rétegtani viszonyairól a XX. század utolsó negyedében végzett feltáró munkák, köztük elsősorban E. Klitzsch tanulmányai alapján. Bemutatja a Vádi Szura fi geomorfológiaijellemzőit, kiemelve a vádi torkolati szakaszának tömegmozgásos képződményeit és az epizodikus fluviális erózió jellegzetes formáit. Részletes áttekintést nyújt a rajzokat tartalmazd három sziklaüregről, és a tapasztalatokat összeveti Almásy expedícióinak leírásaival. A Vádi Szura problematikája Azóta, hogy Heinrich Barth Fezzanban megtalálta és ismertette a telizzhareni sziklarajzokat (1857-58), a Szahara mind több vidékéről írtak le hasonló, a sivatag természeti és történeti fejlődésének feltárása szempontjából fontos neolitikumi leleteket. A Szahara K-i részében főként a két világháború között megélénkült felfedező-kutató utazások során váltak ismertté - többnyire sziklaüregekből, barlangokból - ezek a különleges prehisztorikus emlékek. Felfedezésükben lényeges szerepe volt Almásy Lászlónak, aki Uveinatban Achmed Mohammed Hasszánéin (1924) és Kemal Ed Din (1925) után, valamint a Gilf Kebir plató peremén P. A. Claytont (1931) követve 1932-ben, 1933-ban és 1934-ben további nagyszámú sziklakarcot és festményt talált és írt le. A Magyar Földrajzi Múzeum 1993-ban elsősorban azzal a céllal szervezett szaharai expedíciót, hogy a Szahara megismerésében legnagyobb magyar érdemeket szerzett Almásy legfontosabb, 60 évvel korábbi, legtöbb tudományos eredményt hozó kutatóútja2 útvonalának legalább részbeni bejárásával egyebek közt felkeresse az Almásyék által meglátogatott és részben felfedezett sziklarajzokat, pontosítsa földrajzi helyzetük meghatározását és alaposabban tanulmányozza környezetüket. Szervezési nehézségek — főleg üzem- anyaghiány - és az egyiptomi-líbiai-szudáni hármashatár körzetében uralkodó politikai bizonytalanságok miatt az expedíció az egyik ilyen helyszínre, Uveinat- ba ugyan nem jutott el, de a Gilf Kebir plató Ny-i pereme előtt végighaladva elérte a Vádi Szura torkolatát, és mintegy két napot tölthetett a szárazvölgy egy szakaszának bejárásával, a sziklarajzos üregek felkeresésével, azonosításával, felmérésével és a völgytorkolat környékének geomorfológiai feltárásával. 5
