Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Gyóni Gábor: A magyar őstörténet Baskíriában
az álláspontot vallja Vlagyimir Alekszandrovics Ivanov ufai kutató, azzal a hangsúllyal, hogy ő a karajakupo- vói kultúrával azonosítja a magyarokat.32 Különösen fontos és perspektivikus V. A. Mogilnyikovnak az a felvetése, miszerint a kusnarekonkovói kultúra gyökereit a nyugat-szibériai szárgátkai kultúrában kell keresni. A kérdés azért jelentős, mert a kutatók egy része (V. A. Mogilnyikov, L. Ny. Korjakova) a nyugat-szibériai szargati kultúrát (Kr. e. IV. sz. — Kr. u. IV. sz.) pro- tomagyarnak véli (a kutatók más része iráni nyelvű népekkel azonosítja a szárgátkai kultúrát).33 A baskír historiográfiában újabban gyakran találkozni azzal a véleménnyel, hogy a baskírok egészen korán jelentek meg a mai Baskíria területén, a legújabb szakirodalomban már a III. század is előfordul, így a legújabb, Baskíria történetét összegző munkában már az áll, hogy a bahmutyinói kultúra török volt, a mai Baskíria területének turkizációja a III. században kezdődött — tehát a hun vándorlás előtt és a Türk Birodalom előtt kétszáz évvel - és a VIII-IX. században a baskírok már teljesen benépesítették Baskíriát.34 Természetesen, ebben az esetben a magyarok „nem férnek bele a képbe”, ezért e nézetek támogatói kizárják a magyarok baskíriai jelenlétét. A magyar-baskír probléma veleje abban rejlik, hogy vannak olyan középkori írott források, amelyek a magyarokat valamiért baskírnak nevezték. Ennek okára nézvést is születtek már különféle magyarázatok, ám eddig - nyilván objektív okok miatt — senkinek nem sikerült egyértelmű magyarázatot adni erre a jelenségre. Ez a kérdés sem független a magyarság esetleges baskíriai tartózkodását illetően. A magyarokat legelőször a muzulmán földrajzi irodalomban nevezték baskírnak: az első említés az al-Balhi hagyományban található (IX-X. század), illetve, mivel maga a hagyomány nem maradt fönn, al-Balhi másolóinál, elsősorban al-Isztahrinál (X. század első fele) és Ibn Haukalnál. Ezek szerint a baskíroknak (basgirt) két fajtájuk van, az egyikük a volgai bolgárok mögött lakik, másik csoportjuk a besenyőkkel határos. A besenyőkkel határos baskírok jelen esetben kétségtelenül a magyarok (bár a baskír historiográfiában előfordul az a nézet, hogy itt valójában a baskírokról van szó), a volgai bolgárok mögött lakó baskírok vagy a baskírok, vagy alkalmasint a keleti magyarok.33 Nagyjából al-Isztahrival egyidőben, a 940-es években dolgozott al-Maszúdi, aki baggirdnak és nuk.r.da- nak nevezi a magyarokat, ráadásul értesülései eléggé 54 frissek, mivel a 934-es Bizánc ellen vezetett hadjáratról is beszámol (a legrészletesebben az írott források közül, bár ez az egyik legnagyobb hadjárat volt a magyar kalandozások történetében, az orosz krónikák is beszámoltak róla).36 Kétszáz évvel később, a Magyarországon járt grena- dai születésű muzulmán utazó, Abu-Hamidal-Camáti, bár Magyarországot nyugatias módon Unkurijának nevezi, magukat a magyarokat valamiért baskírnak hívja.37 Logikusnak tűnik az a feltételezés, tekintettel arra, hogy al-Gamáti Kijev irányából, Volgai Bulgáriából jött Magyarországra, s keleten hallotta, hogy a baskírokat magyarnak hívják. Abu-Hamid azt írja, hogy ellátogatott a szlávoktól „föntebb" 45 napi járásra élő basgirdokhoz, majd ezután tesz említést arról, hogy ellátogatott Unkurijába, ahol a basgirdok, azaz magyarok élnek. A „föntebb”kitétel csak abban az esetben érthető, ha feltesszük, hogy a hispániai utazó felkereste az uráli baskírokat (vagy éppen keleti magyarokat?) is. Nem kevésbé figyelemre méltó az a tény, hogy al-Garnáti éppen Magyarországra látogatott el, egyedüliként a nyugati keresztény országok közül. Valószínűleg, mint ez be- számlójából is kiderül, a Magyarországon akkor népes számban élő muzulmánokat kereste. Tehát tudott arról, Volgai Bulgáriában ismert volt a tény, hogy Magyarországon jelentős számú muzulmán népesség él. A következő században a görög származású muzulmán földrajzi író, Jákut nevezte baskírnak a magyarokat, sőt, ő láthatóan a 922-ben Volgai Bulgáriában járt Ibn-Fadlan baskírokról szóló beszámolóját is a magyarokkal azonosította (ezzel az állásponttal a magyar tudományban is találkozhatunk, pl. Róna-Tas Andrásnál).3S A XIII-XIV. században író Abu /’ Fida műveiben szintén megfigyelhető a baskírok és a magyarok közötti párhuzam vonása.36 A kérdésre, hogy mármost miért nevezték ezek a források baskírnak a magyarokat, elvben két magyarázat lehetséges: a) a sztyeppén a IX. század elején megjelenő magyarok korábban azon a területen éltek, ahol a baskírok b) ahogy Mazsitov is feltételezi, ténylegesen baskírok vegyültek a magyarok közé. A második variánst forrásaink nem támogatják. A középkori magyar forrásokból 1241 előtt jónéhány Magyarországon élő nemzetiség ismert: besenyők, szlávok, muzulmánok („böszörmények”), de baskírokról nem tudnak ezek a források.
