Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Bendefy István: Julianus szobrának megálmodója, Bendefy László
csillant föl, mert meghívást kapott, hogy mint geológus és mérnök vegyen részt Almásy László líbiai expedíciójában. Legnagyobb sajnálatára az expedíció anyagi eszközök híján meghiúsult. Újabb lehetőség kínálkozott, amikor a Magyar Földrajzi Társaság elnöksége kutatóutat tervezett annak tisztázására, hogy van-e szerkezeti összefüggés az Alpok hegyrendszere és az északkelet-afrikai hegyvidék között és őt kérték föl a „Magyar Tudományos Afrika Expedíció” megszervezésére. Az olasz kormány a célba vett területen petróleum-vagyont remélve jelentős támogatást ígért a vállalkozáshoz. Mivel az olasz támogatás nélkülözhetetlen volt az expedíció lebonyolításához, Bendefy László kiutazott Rómába, annak biztosítása érdekében. Közbenjárása akkor sikerrel is járt, amikor azonban már az expedíció indítására került sor, hiába jutott el egészen Líbiába, Olaszország a francia-olasz erőviszonyok alakulása folytán kénytelen volt lemondani a területről, menet közben visszavonta támogatásra vonatkozó ígéretét és ezzel a vállalkozást félbe kellett szakítani. Az expedíció szervezésének időszaka idehaza egybeesett egy jubileumi időszakkal: 1935-1938 között egy hős magyar dominikánusnak, Julianus barátnak hét évszázaddal azelőtt megtett, kétszeri utazását ünnepelte az ország. Elsősorban Cholnoky Jenő volt az, aki a jubileumot előkészítendő Julianus utazásának jelentőségét, kimagasló egyéniségét népszerű munkáiban a nagyközönség elé állította. Ezek hatására 1934-ben Bendefy maga is közelebbről kezdett foglalkozni Julianus testvér utazásával és mint terepen dolgozó geológus és mérnök, közvetlen tapasztalatain át mérlegelni tudta teljesítményét, ötven napos sivatagi utazásának gyötrelmeit. Öt ekkor még elsősorban az érdekelte, milyen ismeretlen területeket járt be az Ázsiában maradt véreinket megkeresni és megtéríteni indult hős szerzetes, milyen földrajzi ismereteket lehet jelentéséből összegyűjteni. Ilyen előzmények után, míg Bendefy László az előkészítési tevékenység miatt és a támogatás megszerzésében reménykedve Rómában tartózkodott, szabadidejét a Vatikán levéltárában hasznosította Julianus utazását leíró kútfők után kutatva. Ennek során elsősorban Julianus jelentését vizsgálta, amelyet a barát, útjáról visszaérkezve Rómában személyesen mondott tollba Richardusz szerzetesnek, aki azt „De Facto Ungariae Magne” ámme\ jegyezte le. A jelentés különös körülmények folytán a „Liber Censuum” néven ismert pápai adó-könyvbe került és így maradt az utókorra. Az eredeti jelentést a XIV. sz. derekán II. János francia király parancsára lemásolták, de — nyilvánvaló tévedésből - a Vatikánban maradt. Erről a másolatról, amelyet már több kutató ismert, a magyar történelem- tudomány korábban nem vett tudomást. Két további Bendfyy László a Vatikáni könyvtárban (Dr. Bendefy István ajándéka) 44 Bendefy László (1904-1977)
