Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Sárközy Miklós: Megjegyzések Vámbéry Árminnak a Perszepoliszban és az iráni síita zarándokhelyeken tett látogatásairól
mindannyiunknál messzebbre jutott el a szentélybe való belépéssel: „Az épület belseje még sokkal meglepőbb, mint a most említett rész. Itt az arabeszkek és csempék közé tükrök s gazdagon megaranyozott virágok vegyülnek, s bár egészen gömb is, mind a kupola mélyedése, mind a fal annyira túl van halmozva száz meg száz prizmával, domborművekkel, fülkékkel s más egyéb építészeti cifraságokkal, hogy pompásnak igen, de csinosnak és ízlésteljesnek bizonyára nem mondható. A koporsó, melyet masszív ezüstrácsozat kerít, s mely mindig drága szőnyeggel van borítva, éppen középen áll a nagy csillár alatt a borítékot évenkint csak egyszer veszik le a szent hulláról, s a kegyes zarándokoknak rendesen csak egy kis részecskéjét szokták megmutatni. Van itt kiáltás, ének, sírás rívás, de mindez az áhítatoskódokat nem zavarja, mert a kiállhatatlan lármának közepette nem egyet lehet látni, ki homlokát a kerítés hideg ércéhez nyomva órák hosszat, merően bámulja a koporsót, magát semmi által sem zavartatva.”26 Síráz Délre vezető, megannyi kalanddal tűzdelt útjának utolsó állomásaként Vámbéry Sírázba érkezett. Síráz, Fársz tartomány fővárosa, olyan egykori híres politikai centrumok szomszédságában mint Perszepolisz, Isz- takhr, Firuzábád, a XI. századtól virágzott fel. Háfiz és Szácdi városa irodalmi, művészeti központként mai napig töretlenül virágzik és a XVIII. században fél évszázadig Irán fővárosa is lett. Vámbéry Sírázba érkezve kiemeli, hogy a város panorámájában, mint látta meg a Sáh-e Cserágh (a Gyertya Királya), a város és egész Dél-Irán leghíresebb vallási központjának monumentális fényes kupoláját. A helyiek által Gyertya Királya néven hívott személy a 8. imám, Reza fivére, Ahmad b. Musza volt, aki a IX. században itt szenvedett mártíromságot és sírja a középkortól kezdve a legtekintélyesebb dél-iráni síita zarándokhely lett. Ahmad b. Musza sírázi sírja az egyik legkonzervatívabb síita központnak számít Iránban a mai napig, hiszen néhány szerencsés kivételtől eltekintve máig a környékére nem teheti be lábát nem muszlim személy, hanem csak kívülről csodálhatja meg ragyogó kupoláját. Ide valószínűleg Vámbéry sem juthatott be, mivel erről naplójában nem tesz említést ellentétben más sírázi műemlékek meglátogatásával. Vámbéry az esedeges belépés körüli kudarcról nem számol be írásaiban, de ezzel együtt a Sáh-e Cserágh az első látványosság, amiről Síráz panorámáját megtekintve Vámbéry beszámol a Vándorlásaim és élményeim Perzsiában című könyvében.27 Mashad Negyedik és talán legimpresszívebb síita vallási élményként Közép-Ázsiából Heráton át hazatérve Mashadban állt meg, hogy látogatást tegyen az ottani nevezetességeknél. Mashad, a „mártíromsághelye”manapság Qommal együtt a legtiszteletreméltóbb síita kegyhely, mely nevét és jelentőségét a Kr. u. 816-ban itt elhunyt Ali b. Musza al-Rezáról, a 8. síita imám nyughelyéről kapta. Az al-Mámun abbászida kalifa által erővel Mekkából Khorászánba hozatott Reza csakhamar össznépi lelkesedést váltott ki a korai sía fellegvárának tekintett Kelet-Iránban, emiatt Rezát a kalifa (legalábbis a síita tradíció szerint) gránátalmalébe tett méreggel megölette. Azóta sírja, többszöri pusztulás ellenére folyamatos síita kultuszhellyé nőtte ki magát. A XVI. századtól kezdve pedig, Qommal együtt, mivel 'Ali és Hoszein, a két legtekintélyesebb mártír imám sírjai, Nadzsaf és Kerbela a szunnita oszmán birodalom kezébe kerültek, Mashad jelentősége jócskán megnőtt. Mint az egyetlen imám-sírt az akkori és mai Irán területén a szafavida Irán nemzeti vallásának középpontjába állította Reza imám mauzóleumát. A szintén csak muszlimok által látogatható sírt gazdag adományokkal halmozták el a XVI. század óta. Vámbéry itteni leírása különösen látványos, hiszen a sírt azóta jópárszor átépítették, és jelenleg is monumentális építkezések, bővítmények, újabb és újabb díszes udvarok építése zajlik a Reza imám haramja körül, amint erről tavalyi ottjártunkkor meggyőződtünk. Egyre újabb és újabb szahnok, díszes kerengők, udvarok emelkednek a szahn-e sarif (nemes udvar), a sírt övező legbelső udvar és a sír fölé emelkedő magas aranykupola körül.28 Vámbéry minden szarkasztikus megjegyzése, csipkelődése ellenére talán itt került a legteljesebben a hely hatása alá. ,glz indus, a hazam, a heráti és a buharióta, kik saját önhazájukban a szunnita uralkodás következtében mindig görbült háttal járnak, itt büszkén felemelik fejüket, és különös ellentétet képeznek a turkománnal vagy az üzbéggel, ki félénken lapozik odább a fal mellett, ki szunnita, így tehát idegen, s még azonfölül gyűlölt vendég. Iránban nemigen lehet ugyan 32
