Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)

KÖZLEMÉNYEK - Dr. Vásáry István: Vámbéry a törökségről és a perzsákról

Vámbéry, míg az iszlámról és a keleti (oszmán, iráni és közép-ázsiai) társadalmakban betöltött szerepéről elég egyoldalú és negatív képet rajzolt, addig a törökség és a perzsák leírásában és megítélésében már közel sem volt ilyen következetes (akár negatív, akár pozitív irányban). A perzsákkal szemben eleve negatív érzelmi beállítottsággal indult, ezt szinte természetes módon hozta magával „törökös” műveltsége, s az a tény, hogy Perzsiába öt év törökországi tartózkodás után érkezett meg. A török-perzsa viszony érzelmi töltöttsége a magyar olvasó számára legegyszerűbben a magyar-román vagy a magyar-szlovák viszonyra való hivatkozással érthető meg. Természetesen a hasonlat csak az érzelmi jellegre vonatkozik, anélkül hogy bármilyen hamis analógiára gondolnék. A két közös vonás ezen népközi kapcsolatokban (török-perzsa, magyar-román stb.) az, hogy évezredes szimbiózisokról van szó, állandó kulturális adok-kapokkal, ugyanakkor a népi önmeghatározások szerves része a másiktól való elkülönülés hangsúlyozása. Vámbérynek ez a törökös attitűdje a perzsákkal szemben teljesen érthető volt számomra, aki szintén turkológus- ként és öt év törökországi kintléttel a tarsolyomban érkeztem Iránba 1999-ben, jóllehet nem áldervisként, hanem a Magyar Köztársaság nagyköveteként. Emlékszem az ott töltött első két év benyomásaira, mennyire osztottam és vállaltam Vámbéry sok-sok negatív benyomását a perzsa emberekre és társadalomra vonatkozóan. Aztán lassan-lassan (javas-javas, ahogyan mind a török, mind a perzsa mondja), magam sem vettem észre hogyan, kezdtem átformálódni s a perzsa kultúra mélysége kikezdte előítéleteimet. Egyszóval elfogultságaimat levetve, a szeretet szemüvegén át kezdtem nézni a perEgy perzsa rabszolga a türkmeneknél (Vámbéry Ármin: Egy ál-dervis utazásai Közép-Ázsiában, Párizs, 1873)

zsákra is, megőrizve régi szimpátiámat a törökséggel szemben. Talán még egy év kellett volna Vámbérynak is Perzsiában, hogy a perzsákat megszeresse! Mindenesetre így, a törökségről idealizáltan jó képet fest Vámbéry, míg a perzsák gyakran sztereotip módon képviselik a „rossz“-at. A következőkben ezt pár példával illusztrálom, a példákat mind Vámbéry perzsiai útleírásából veszem (a lapszámok az első kiadásra vonatkoznak).

A törökök jóakaratúak és nagyvonalú, „úri“ visel- kedésűek:

„Egyébiránt ez a jóakarat széliében megvan az ázsiai Törökország lakosainál. Ez az egész török faj jellemvonása Ázsia egyik végétől a másikig, mely őt más egyéb népektől megkülönbözteti. Ezek az emberek uraknak születtek, s urak is voltak mindaddig, míg kedvenc foglalkozásuk, a háború őket gazdagíthatá, azonban ma már midőn a materializmus nyugatról keletre is átvándorol, az alattomos és nyerészkedő örmények és görögök föléjük emelkednek. Ok a középkori társadalom árnyai, s mint ilyenek, el is fognak enyészni bizonyára. ” (p. 50)

A törökök tiszták, a perzsák nem sokat adnak a testi tisztaságra:

“Ennél mindenekelőtt a tisztaság kérdése fog meglepni bennünket, mely az első és másodrangú török házaknál majdnem mindenütt megtalálható, azonban itt teljességgel hiányzik. Az oszmánli igen nagy gondot fordít mind benső háztartására, mind benső ruhaneműire s házi eszközeire, melyekhez fehérneműje és agyi ruhája tartozik. Itt éppen az ellenkező esetet találjuk. S bárha a perzsa egészen bátortalan termeit gazdag szőnyegekkel borítja is be, s ha bár falait dús ékítményekkel látja is el, mind- azáltal a konyha, az éléstár s az enderún (mint ahogy itt a háremet nevezik) gyakran a legnagyobb hanyagságot mutatják, úgyszinte ruhái is. Azoknak, akik dzsübbéikre (felöltöny) sokszor 50—100 aranyat fordítanak, alig van változtatásra két-három ingük, s a férgek, melyek Törökországban még a középosztálynál is undornak tárgyai, Perzsiában még a legmagasb körökben is megtalálhatók. Az előkelő isztambulinak toalettje is sokkal keresettebb és jobban felszerelt, mint a perzsáé. Amazok szappan nélkül s hófehér törülközők nélkül, melyek gyártásában Törökország még Angliát is fölülmúlja, az életet képzelni sem tudják, míg ez utóbbiaknál a szappan mint fölösleges fény űzési cikk, igen ritkán fordul elő s nem egy magas műveltségű kánt láttam, aki szolgájának zsebkendőjébe törülközék, melyben mellesleg mondva a másnapra ele21