Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
IRODALMI FIGYELŐ - Kisari Balla György: Kogutowicz (Martinovich Sándor)
sikert aratott. Ennek hatására bízták meg Sopron megye falitérképének elkészítésével. Híre eljutott a fővárosba is. 1883-ban a Posner-féle litográfiái intézet tagjai sorába hívta. 1890-ben a Magyar Közoktatási Minisztérium támogatásával megalapította az első magyar térképészeti intézetet, amely kezdetben a bécsi Hölzel cég fiókvállalata volt. Két év múlva, Líölzel halála után a budapesti intézet önállósította magát, Kogutowicz és Társa cégnévvel. Falitérképeket, atlaszsorozatot, magyar földgömböket készítettek, amelyekkel elnyerték a milleneumi nagy érmet. 1900-ban a párizsi világkiállításon több térképük aranyérmet nyert. 1901-ben a cég átalakult: Magyar Földrajzi Intézet Rt. néven működött a továbbiakban Kogutowicz Manó a cég igazgatója, a legszorosabb együttműködésben dolgozott a magyar geográfusokkal, elsősorban Lóczy Lajossal, Cholnoky Jenővel, és mivel történelmi térképeket és atlaszokat is készített, a történészek közül főleg Márki Sándorral. Az intézetnek korszakalkotó szerepe volt a magyar kartográfia történetében. Kiadványai közül kiemelkedő jelentőségűek többek közt: a Magyar Korona Országai című falitérkép, az Osztrák-Magyar Monarchia című falitérkép, az iskolai földrajzi és történelmi atlaszok sora, valamint a Teljes Magyar Földrajzi Atlasz című kiadvány. A megerőltető munka kikezdte Kogutowicz egészségét, s bár még több térkép, így a kontinensek falitérképeinek készítésében még szerepet vállalt, sőt a Magyar Földrajzi Társaság pénztárosi tisztségét is betöltötte, de vesebetegsége kiújult és sok szenvedés után viszonylag fiatalon, 1908. december 22-én elhunyt. Farkasréten, a főváros által adott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. Kogutowicz Manó három fia közül az elsőszülött: Károly (1886. február 14. Budapest) volt a legtehetségesebb. Apja már eleve kartográfusnak nevelte. A pesti Piarista Gimnáziumban a legjobbak közé tartozott. A Pázmány Péter Tudományegyetemen földrajzot, geológiát, csillagászatot, éghajlattant, növény- és állattant tanult. Amikor édesapja 1908-ban elhunyt, ő vette át a Magyar Földrajzi Intézet Rt. Irányítását. Az 1908 után kiadott nagyszámú atlasz, falitérkép már az ő munkájának tekinthető. Az első világháborúban 44 napot töltött a fronton, ahol megfigyelőként és légifénykép kiértékelőként szolgált. Amire leszerelt, cége már egy bank tulajdonába került. Ezért lemondott igazgatói beosztásáról, gimnáziumi tanári állást vállalt. 1923-ban pályázat révén a szegedi Ferenc József Tudományegyetem professzora lett. Működése során felfejlesztette a Földrajzi Intézetet, 1925-ben létrehozta az Alföldkutató bizottságot, Meterológiai Intézetet szervezett, földrengésjelző műszert vásárolt intézetének, szerkesztette a Föld és Ember című folyóiratot. A két világháború közötti tevékenységének jelentős része volt a térképkészítés. Munkáit előbb a Magyar Földrajzi Intézet Rt., majd az Állami Térképészet, a Honvéd Térképészeti Intézet és a Kókai cég adta ki. Közülük kiemelkedők a néprajzi mappák, az iskolai atlaszok és falitérképek. Utóbbiak egyik legsikeresebbje A Föld képe féltekékben című térkép volt. Szerkesztésében jelent meg a Zsebatlasz című kiadvány is. Amikor a második világháborúban a szovjet csapatok Szeged felé közeledtek a professzor családjával együtt nyugatra menekült. Stuttgartban az Amerikai Katolikus Segélyegyletnél állást kérvényezett. Amikor megjött az értesítés, hogy utazhatnak Amerikába, a jó hír annyira megviselte a szívével betegeskedő profesz- szort, hogy szívrohamot kapott és 1948. szeptember 7-én meghalt. Ludwigsburgban temették el, sírját a temetővel együtt 20 évvel később felszámolták. Kogutowicz Károly halála után családja: felesége és gyermekei Ausztráliában telepedtek le. A Kogutowicz- családnak még két tagja szerepel a magyar kartográfia történetében. Kogutowicz Lajos (1889-1941):, Károly testvéröccse, aki Teleki Pál térképészeti munkájának egyik segítője volt. Elemi térképolvasás című munkájában a térképészetben szerzett tapasztalatait foglalta össze. Kogutoivicz Manuella (1921-2003) Kogutowicz Manó unokája, Kogutowicz Lajosnak, Kogutowicz Manó három fia közül a legkisebbnek a lánya volt. A szegedi egyetemen szerzett tanári diplomát földrajzfrancia szakon. A Hadtörténeti Képtárban, majd a budapesti Kartográfiai Vállalatnál dolgozott. 1957- ben nyugatra távozott. 1957-1977 között Washingtonban a National Geographie Magazin térképészeti részlegében dolgozott. A Kogutowicz című könyv, a család részletes életrajzi adatainak közlésén kívül igen értékes részét képezi annak a levelezésnek a bemutatása, amelyet előbb Kogutowicz Manó, majd később fia:, Károly folytatott főként szakmai tevékenységükkel kapcsolatban. Oszszesen 105 levél szerepel a könyvben. Ezt követi a Kogutowicz-család tagjainak fényképes bemutatá140
