Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
OKMÁNYTÁR - Két kiadatlan Sass Brunner Erzsébet levél a santiniketáni Tagore Archívumban (Dr. Köves Margit)
ságokat. Misztikus útkeresése csak tíz évvel később, férjével közös müncheni, fiumei, bécsi kiállításaik és a világháború után kezdődött. Sass Ferencet 1919 augusztusában letartóztatják, majd „bűntény híján" szabadon engedik. A háború és a személyes megrázkódtatás hatására „nem tudott többé bízni az emberekben”, abbahagyja a festést, visszavonul. Sassnét is művészileg megbénította a háborús pusztítás, de rövid idő múlva önálló, külön utat keresett. A húszas években Sass Brunner Erzsébet egy csipkeverő barátnőjének hívására Budapestre utazik. Abbahagyja a pasztellképek festését, és batikkal foglalkozik, ám szüntelen fejfájások gyötrik és 1925-ben már ön- gyilkosságra is gondol. Huszonnyolc napig éhezik, ez vezeti el első misztikus élményéhez, amikor „egy belső hangot” hall, amely világosan azt mondja: „élned kell, de meg kell változtatnod életed”. Ekkor fordul a vege- táriánizmus és a keleti vallásokból merítő mozgalmak, például a napkultusz és a meditáció felé. Az életmódváltozást látomások kísérik, amelyekről csak részben számol be lányának, barátainak. A világháború után, a század húszas éveiben a művészi önmegvalósítás, a szellemi teljességre való törekvés olyan légkört alakított ki Közép-Európában, amelyben természetessé vált a keleti kultúrákra való igény, az Indiához való szellemi-művészi kapcsolatkeresés. Ezt erősítette a romantika magyar eredetmítosza, Körösi Csorna magyar ősöket kereső kutatóútja, a századvég gnosztikus elemekkel élő költészete (Kom- játhyé), Hollósy Simon és körének panteisztikus természetfelfogása, ábrázolása és Schmitt Jenő Henrik buddhizmust is felhasználó társadalom- és kultúrkritikája. Santiniketánt, a „béke honát” a század húszas éveitől egy, az európaitól gyökeresen különböző, spirituális kultúra otthonaként tartották számon Angliában és Franciaországban, Közép- és Kelet-Európábán is. Debendranath Tagore, Rabindranath Tagore édesapja az 1860-as években a Kalkutta melletti faluban, egy imatermet és egy könyvtárat, majd Rabindranath Tag- ore 1901-ben egy alternatív iskolát létesített. 1918- ban, az I. világháború után alapította Visva Bharatit, a „Világ Egyetemét”, amely rövid időn belül Tagore univerzalizmusának, a nyugati és keleti kultúra egyetemességének a jelképévé vált4. 1921 után Tagore meghívására az európai indológia nagyjai - Sylvan Levi, Moritz Winternitz, Vincent Lesny, Giuseppe Tucci — a Visva Bharati egyetemen tanítottak és kutattak. Germanus Gyulát, a neves arab filológust is ebben az időszakban (1929) bízta meg az arab oktatás bevezetésével. Sass Brunner Erzsébet művészete a húszas évek második felében letisztulást, egységesedést mutatott, a Nemzeti Szalonban kiállított képei sikert arattak. De a művész más tájak, más környezet után vágyott. Egyik látomása arról győzte meg, hogy életének, művészetének kiteljesedését Indiában találja meg. Részlet Sass Brunner Erzsébet santiniketáni leveléből 1929-ben indultak. A fiatal Erzsébet, aki ekkor Kisfaludy Stróblnál tanult szobrászatot az Akadémián, megismerve anyja terveit kérte, hogy csatlakozhasson hozzá. Májusban Olaszországba, Rómán, Nápolyon keresztül Szicíliába, Santa Agataba utaztak, ahol Brunner Erzsébet álmában egy ősz-szakállú, ősz hajú férfi jelent meg, aki mécsest nyújtott át neki, ezekkel a szavakkal „ Vidd magaddal ezt a mécsest, hogy a világ minden zugába eljuthasson’6. Sassné a férfit Rabindranath Tagore költővel azonosítja, aki a húszas években nagy népszerűségre tett szert Magyarországon és Németországban. Tagore-t 1926. október-novemberi 129
