Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
MÚZEUMI HÍRADÓ - Emlékezzünk Molnár Gáborra (Dr. Tatai Zoltán)
speciális társadalmi csoport tagjai pedig, kiknek élete nagyobbrészt a föld alatt telik, a temetésre nyilván sajátos szokásokat alakít(ott) ki: ennek megfelelően a Bányászakadémia végzettjei, ha földi pályájukat is bevégezték, a Dienes Beáta által itt, délutáni utolsó előadásként vázolt, sajátos tiszteleti rítusokkal kísérve tették meg földi utolsó útjukat. A november utolsó napjára esett különleges bánya- skanzen-járás, Tatabányán, szintén speciális hallani-, látni- és ízlelnivalókat adott a résztvevőknek, hiszen a még működőképes és már nem működő speciális eszközök-gépek mellett valóban hagyományos ünnepi bányászöltözetben, a régi hagyományos ünnepi bányászköszöntéssel, és -kínálással várta a látogatókat, Fűrészné Molnár Anikó múzeumigazgató és kollégái. Papp Péter Tudományos munkatárs, MÁFI EMLÉKEZZÜNK MOLNÁR GÁBORRA Molnár Gábor 1908. december 2-án született Budapesten, a Szentendrei úton. Szülei a vendéglátóiparban dolgoztak. A családnak három gyermeke született, az apa tüdővészben 1920-ban meghalt. A gyermekek nehéz anyagi, de szerető családi környezetben nevelkedtek. A nyarakat jórészt a Csingervölgyben élő nagyszülőknél töltötték. 1930. május 26-án a Brazíliába induló háromtagú őserdei bogárgyűjtő expedíció legfiatalabb tagja volt Molnár Gábor. Megérkezésük után társai megbetegedtek és hazatértek. A fiatal „felfedező” ott maradt az ősvadon szélén felszerelés, pénz, ismeretség, tapasztalat nélkül. Rendkívüli nehézségek között tartotta fenn magát, majd a Ford ültetvényen vállalt munkavezetői állást. Munkaviszonya fennmaradása mellett időszakonként saját vadászó-gyűjtő-kutató expedíciót szervezett. A gyűjtései egy részét hazaküldte a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 1932. március 7-én kezében felrobbant a gyutacs, mindkét szemének látását azonnal elvesztette. Felgyógyulása után feljegyzéseivel, gyűjteményének egy részével hazautazott. A hazakerült két óriáskígyót térítésmentesen a Fővárosi Állatkertnek adományozta. Itthon megtanult a látók által használt írógépen írni. Élményeit előbb gépírási gyakorlásként, majd közlési szándékkal írta. írásai 1933-tól jelentek meg és hangzottak el a rádióban. A közlési lehetőségeknek fontos szerepük volt fiatalember íróvá válásában. Első kötete „Kalandok a brazíliai őserdőben’’ címen 1940- ben jelent meg. 2006. november 10-én tiszteletére Molnár Gábor Társaság alakult Ajkán. A „Bakonytól az Amazóniáig” Molnár Gábor Társaság néven bejegyzett társaság ajkai székhellyel, országos működési körrel jött létre. A Társaság célja, hogy erkölcsi, szervezeti, anyagi eszközeivel és lehetőségeivel kezdeményezője és támogatója legyen Molnár Gábor természet, haza és szülőföld-szerető hagyományai ápolásának, írói örökségének védelmét, ápolását, természeti írói jelentőségének társadalmi továbbfejlesztését egyaránt tekinti helyi és országos Molnár Gábor (1908-1980) ügynek, s minél nagyobb körben kíván munkálkodni a közös érdekek egyetemes társadalmi céllá alakításában. A Társaság széles körben ismertetni, terjeszteni kívánja Molnár Gábor életének, munkásságának tanulságát, amely szerint a sérülés, a csapás után is van újrakezdési lehetőség, sérülten is lehetséges a teljes, tartalmas élet. Feladatának tekinti irodalmi hagyaté121
