Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
MÚZEUMI HÍRADÓ - Bányászélet - kultúra - hagyomány... (Papp Péter)
tunk rá, tanári pályájának első állomása Makó volt; a harmadik előadásban Kákái Sándor főiskolai tanár ezeknek az éveknek a tudományos tevékenységét idézte fel, rámutatva arra, hogy Peja kutatói képességei már igen korán megnyilvánultak, hiszen Makó és környéke felszínalaktani viszonyainak leírásával mind a mai napig érvényeset, maradandót alkotott. De hogy kiváló pedagógus is volt, annak részleteit a negyedik és ötödik előadásokból ismerhettük meg, amelyekben Fábián József, Peja Győző emlékének talán legismertebb őrzője és Péter Barnabás igazgató (mindketten a Diósgyőri Gimnázium oktatói) foglalták össze tanári munkásságának, illetve igazgatói működésének legjellemzőbb, legszínesebb, legmaradandóbb emlékeit. Végül a sokoldalú életmű bemutatását Farkas Gyula — aki évtizedeken át volt Miskolcon szaktanácsadó és a Magyar Földrajzi Társaság szakosztályelnöke — zárta, részletesen ismertetve azt a mai szemmel nézve szinte elképzelhetetlenül aktív közéleti és ismeretterjesztő tevékenységet, amelynek során számtalan érdeklődőt sikerült bevezetni a földrajztudomány rejtelmeibe és sikerült velük szakmánkat megszerettetni. Az emlékkonferencia délután két szekcióban folytatta munkáját, ahol az előadók kivétel nélkül olyan témakörökkel foglalkoztak, amelyek összefüggésben álltak Peja tudományos munkásságával. így előadás hangzott el többek között az Északi-középhegység egyes homokköves kistájainak kőzetminőséghez kötött formáiról, a lejtős felszínek geomorfológiai és földhasználati problémáiról, a Flernád-völgy felszínalaktanáról (különös tekintettel a geomorfológiai természetvédelemre), a Bodrogköz felszíni változásairól, a Zempléni-(Tokaji-) hegység növényzetéről, a Her- nád-völgy néhány jellegzetes növénytársulásáról, Tokaj-Hegyaljáról, a Felvidék helyzetéről Magyarország történeti térszerkezetében, a táj és a természeti erőforrások zempléni-hegységi használatáról, a népi gasztronómia szerepéről Szatmár turizmusában. Ezeken túl a konferencia alkalmából elkészült Zempléni-hegység történeti földrajzi adattára, valamint egy bibliográfia a Hernád-völgy honismereti irodalmáról. Mindezen előadások részletes anyagát az érdeklődők elolvashatják a Frisnyák Sándor és Gál András által szerkesztett Peja Győző emlékkönyvben (Nyíregyháza—Szerencs 2007., 399 p.). Aki Peja kutatásait részletesebben meg szeretné ismerni, annak figyelmébe ajánlható legjobb, legmaradandóbb munkáinak összegyűjtött kiadása Dr. Peja Győző: Eszak-Magyarország. Válogatott geomorfológiai tanulmányok címmel a Boros László által szerkesztett Észak- és Kelet-magyarországi Földrajzi Évkönyv 9. kötetében (Miskolc-Nyíregyháza, 2000., 255 p.). Ebből megismerhetők többek között az Ecskendi-plató, a Középső-Cserhát, a Nógrádi-medence, a Bükk északi előtere, a Sajó-völgy, a Cserehát, Miskolc, Ózd és Edelény környéke geomorfológiai viszonyainak és felszínfejlődésének kutatása során elért eredményei, amelyek közül különösen ki kell emelni a lejtős tömegmozgásokkal foglalkozó vizsgálódásokat. Végül pedig Peja Győzőt, mint tanárt, kutatót, tudóst és főleg, mint embert A Diósgyőri Gimnázium Kincsestára sorozatban megjelent, Fábián József Utal szerkesztett Dr. Peja Győző emlékezete (Miskolc, 1999.) című könyvecskét lapozgatva ismerhetik meg legjobban mindazok, akik tanulmányozni szeretnék a 100 éve született tudós-tanár munkásságát. Dr. Florváth Gergely egyetemi docens, ELTE BÁNYÁSZÉLET - KULTÚRA - HAGYOMÁNY... Bányászélet - kultúra — hagyomány címmel a Magyar Állami Földtani Intézetben, Zuglóban, rendezték meg 2007. novemberében néprajzosok- helytörténészek-muzeológusok és természetesen bá- nyászok-geológusok azt a bízvást különlegesnek mondható — szakelőadásokból és néprajzi filmek vetítéséből álló - konferenciát, melyet másnap Tatabányán, egy nagyon részletes bánya(-múzeum)-járás követett. Rendezőiként elsősorban a Magyar Néprajzi Társaság és a szakintézmények-szakegyesületek néhány képviselőjét kell említenünk (hiszen nagymúltú bányavidékeink szakmúzeumai éppúgy sokat segítettek az alapos előkészítésben s a zökkenőmentes lebonyolításban, mint a házigazda-intézet, illetve a ma már 160 éves múltú Magyarhoni Földtani Társulat - vagy épp az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, az OMB- KE). Mindenese ennek a konferenciának pedig Hála József volt, akinek pályája egyaránt kapcsolódik a geo119
