Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Szabó József: A szaharai sziklarajzok kérdéséhez - a Magyar Földrajzi Múzeum 1993-as expedíciójának tükrében
következtében egymással többnyire összeérő törmelékkúpok gallérszerű zónája húzódik néhány métertől néhány 10 méterig váltakozó szélességben. A kúpok helyenként szinte egységes törmeléklejtővé állnak össze, rövidebb szakaszokon azonban hiányozhatnak is. Ilyen törmelékmentes falszegély van ott, ahol a vádi közvetlenül a fal tövében fut. Ez egyértelműen igazolja, hogy a vádi az akár többéves csapadékszünetek ellenére jelenleg is számottevő anyagmennyiséget mozgat. A homokkőfal szelektív pusztulása, amelyhez az egyes kőzetrétegek erózióval szembeni ellenállás-különbségein túl szerkezeti vonalak is hozzájárulnak, a falon különböző magasságban üregek, hasadékok képződéséhez vezet. Ott, ahol a peremen nagyobb, 3. ábra: A Vádi Szura völgykapujának „udvarrá" kiszélesedő része (A sziklafal, a tanúhegyek, a teraszok kontúrja csak a folyamatos vonallal kihúzott részeken került megrajzolásra teodolitos mérések alapján.) Az ábrán lévő számok, betű jelentése: © = A zsiráfos barlang © = Belső- vagy Nagy-barlang © = Külső—barlang © = Rajzok nélküli fülke ©= Az expedíció táborhelye 1 = a sziklafalak és a tanúhegyek alsó pereme 2 = omladékhalmazok a sziklafalak és a tanúhegyek lába előtt 3 = futóhomokkalfedett felszínek 4 = teraszperemek a vádi völgykapuja közelében 5 = a vádi szétterített hordaléka a völgykapu előtt akár hegyméretű sziklatömegek már elkülönültek a faltól, a hasadékok mélységének növekedése miatt a sziklatömbök akár át is lyukadhatnak, s jellegzetes sziklakapuk jönnek létre. A Vádi Szura torkolata előtt néhány km távolságon belül is látható pár ilyen impozáns méretű kapu. Expedíciónk a „vádi-udvar” é.s szomszédsága valamennyi, alulról megközelíthető sziklamélyedését és barlangját tüzetesen átvizsgálta a barlangrajzok és általában az emberi telephelyek feltárása érdekében. Végeredményben azonban sziklarajzos üreget csak a völgytalp, illetve a „vádi-udvar”szintjében talált. A tágas „vádi-udvar” felszínét általában szálban álló kőzet alkotja, amelyet egységes, összeálló réteget nem képező, inkább szórtan elhelyezkedő, néhány cm (legfeljebb néhány dm) átmérőjű törmelékdarabok borítanak. Köztük helyenként néhány 100 m2-es vékony homokleplek is előfordulnak, az udvar északi szögletében pedig — nyilván a viszonylag zárt tér sajátos légáramlási viszonyai miatt — több mint 10 m vastag, élénk narancsszínű futóhomok felhalmozódás van. (Ennek peremén volt az expedíció táborhelye.) Különleges képződmény a „vádi-udvar” felszínén több helyen markánsan kirajzolódó poligonális repedéshálózat. A néhány m2-es rácsszemek lemezesen elváló homokkőlapjai (2. kép) peremeiken 5-10 cm magasra feltorlaszolódnak (mint a balatoni túrolások esetén) azt a benyomást keltve, mintha a szomszédos poiigo- nok térfogatának növekedése miatt az anyag nem férne el eredeti helyén. A jelenség valószínűleg a jelentékeny hőingadozás miatt bekövetkező hőkitágulás illetve ösz- szehúzódás következménye, s arra enged következtetni, hogy a vertikális repedésrendszerek a szálban álló homokkőtömeg belső részeiben is jelen vannak. Sziklarajzok a Vádi Szurában Mint fentebb már szó volt róla, expedíciónk a Vádi Szurában három, festett ábrákkal díszített sziklaüreget talált. Közülük kettő a vádi medre által szinte alámosott sziklafalban van a völgykijárat közelében. A külső mindössze 60 m-re van attól, a belső pedig újabb 60 m után következik. Mivel a vádiban fölfelé továbbhaladva nagyjából hasonló távolságra hasonló jellegű, bár az előzőeknél valamivel kisebb sziklafúlke található, logikus volt abban is rajzokat keresni. Ott azonban ilyenek nincsenek, s így csak feltételesen mondható, hogy esetleg az lehetne Almásy hiányzó negyedik festett barlangja, 11
