Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)

MÚZEUMI HÍRADÓ - A Selyemút rejtett titkai (Debreczeni Emese)

látogatott az Ezer Buddha barlangtemplomokhoz is, ahol felmérte, hogy a felbecsülhetetlen értékű műalkotások veszélyben vannak. Stein II. expedíciójának célja ezek megmentése volt.

Stein Aurél II. expedíciója 1906-ban indult az indiai határszélről. Csitrálon és Masztúdzson, majd a Darkót hágón (4700 méter) áthaladva, annak gleccserén ereszkedtek le. Folytatva az utat Afganisztánban, Vahán területén és az afgán Pamíron át jutottak el Kásgarba. Az út során történeti és etnográfiai adatokat gyűjtött. Kiegészülve a csapat Stein új kínai titkárával, Jiang Siye-\e\, némi pihenés után folytatták útjukat a Selyemút déli útvonalán található romhelyek felkutatására. Járkandon át jutottak el Khotanba, ahol még addig nem ismert romhelyeket kutatott és a Kunlun térképezetlen magas övezeteit tanulmányozta. A Lop- sivatagban megkereste a híres svéd geográfus, Sven Hédin (1865-1972) által felfedezett romvárost, Loulant. A miráni romoknál ezer fára és papírra írt kéziratot talált a VIII. századból, valamint III. századi leleteket. Megtalálta és felmérte a hunok északi betörései ellen épített védelmi falat, a híres Jáde-kaput (Yumen) és a fal környékén számos tárgyat, írásos emléket is talált. Stein Aurél 1907 márciusában érkezett Dun- huangba. A Selyemút, melyet megnyitó beszédében Wojtilla Gyula az „ókori globalizáció" szimbólumának nevezett, nemcsak a kereskedelem, de a kultúrák szabad áramlásának útvonala is volt. Ezen útvonal egyik fontos megállóhelye volt a Góbi-sivatag szélén fekvő Dunhuang, melyen kereskedők, követek és szerzetesek utaztak át. A várostól délkeletre húzódik az a sziklafal, melyben az első barlangot 366-ban vájta ki egy buddhista szerzetes, majd ezer éven át újabbak követték. Összesen 492 barlangtemplom található itt, 45 ezer m2-nyi falfestményével és a több mint 2000 stukkó szoborral a világ legkülönlegesebb buddhista galériájaként tartják számon. Az egyik cella falrepedésében fedezte fel a cellákat gondozó szerzetes, hogy egy belső üreg a mennyezetig tele van kéziratokkal. Elöljáróitól azt az utasítást kapta, hogy zárja le és őrizze a cellát. Ezeket a kéziratokat, (20 m3), ezenkívül nyomtatott könyveket és festett selyemképeket sikerült Steinnek a barlangkönyvtár tartalmából megszereznie. A lelet felbecsülhetetlen értékű, a XX. század régészeti szenzációi között tartják számon. A sivatagos területen uralkodó szárazság konzerválta a papírt, fát, selymet,

így egyedülállóan régi írásos emlékek maradtak fenn. A legkorábbi dokumentum 406-ból származik, a világ legrégebbi nyomtatott könyve, a 868. május 11-re datált Gyémánt Szútra is a lelet része.

Stein Aurél (1862-1943)

A leletanyagot Stein elszállította, majd arányosan elosztották az expedíció támogatói között. így nagy része a British Museumba, egy része pedig a delhii Nemzeti Múzeumba került, ahol külön gyűjteményben, állandó kiállítás formájában tekinthető meg. Az anyag elszállításáért támadások érték Steint, miszerint ezzel a Brit Birodalmat szolgálta. Stein valódi célja azonban a műkincsek megfelelő környezetbe juttatása és megőrzése volt.

A kiállítás, mely a felfedezés 100-dik évfordulóját is ünnepelte, egy tartalmas élet méltó bemutatása. Jelentősége, hogy anyaga hosszú idő után most látható először a nagyközönség számára. Az expedíciók eredményei nagyszerű munkákban, impozáns könyvekben jelentek meg, melyek - a rengeteg fénykép, festmény és egyéb dokumentum között - szintén láthatók. A

117