Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 16. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2007)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Kern Péter emlékezete (Sparta Kern Zsuzsanna)
Hidalgo, Mexiko (Fotó: Kern Péter) Akkor a nyomtatott sajtó cenzúrája miatt ez majdnem lehetetlen vállalkozás volt, mégis sikerült megvalósítania. így létrehozta a háború utáni idők első magyar nyelvű kaktuszokkal, növényismertetővel, szakköri hírekkel foglalkozó szakmai tájékoztatóját. Azt vallotta, hogy „lelkesedés és önzetlenség nélkül nem tartható fenn egy egyesület sem. Arra kell törekedni, hogy minél több lelkes fiatal dolgozzon az egyesület érdekében. ” 1971-ben nagy utánjárás és szervezőmunka révén sikerült megalapítani — engedéllyel — a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületét, ez azóta is folyamatosan működik. Az egyesületnek háromszor volt elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöknek választotta a közgyűlés. Sok neves tudóssal, botanikussal kötött barátságot, akik a kaktusztudományt szolgálták. így az egész világra kiterjedt levelezést folytatott. Találkozott Grace Kelly-ve\, a monacói herceg feleségével is, aki a kongresszuson szívélyesen üdvözölte, és jó barátságban volt a híres Grand Marnier likőrgyárossal, aki szintén botanikus kertet tartott fenn. Mexikóban nem csak egyszerű indián barátai voltak, hanem például a híres 100 Lau házaspár, akik indián gyermekek nevelését és taníttatását vállalták amellett, hogy kaktuszokkal is foglalkoztak, és Hernando Sanches Mejorada úr, a mexikói Botanikai Intézet igazgatója, a Mexikói Kaktuszgyűjtő Egyesület elnöke szintén a barátja volt. 12 nyelven beszélt, írt, olvasott, rengeteg cikket fordított az egyesület részére, és tolmácsolta olyan nagy emberek előadásait, akikről például kaktuszokat is elneveztek. 1973-ban megválasztották az I.O.S. tagjai közé. (International Organization for Succulent Plant Study = Nemzetközi Szervezet a Pozsgás Növények Kutatására). Európában mindenütt megfordult, sok országban tartott előadást a kaktuszokról az ottani egyesületekben. Nagy álma volt, hogy eljusson Mexikóba. Ezért elhatározta, hogy megtanul spanyolul. Majdnem 60 évesen - a buszon — a munkába menet-jövet elsajátította a nyelvet. Ez is jellemző volt rá. Vasakarattal rendelkezett. Végül hatszor sikerült eljutnia Mexikóba, járt Argentínában és Bolíviában is. így útjai során terepkutatásokon tanulmányozta élőhelyükön a kaktuszokat. Nemcsak hogy rendkívül művelt és nagy tudású ember volt, de megnyerő modora, hihetetlen humorérzéke, barátságossága, tisztelete mások iránt kivételes egyéniséggé tették. Mexikóba 1980-ban jutott először az I.O.S. szervezésében. 1981-ben szívinfarktust kapott, ennek ellenére 1983-ban egyéni útra vállalkozott. Ekkor 2 hónapot töltött Mexikóban terepkutatással és a növények lelőhelyeinek felfedezésével. Több mint tízezer km-t tett meg, keresztül-kasul járva az országot, ebből 500 km-t gyalog. Ezen út alkalmával legalább 11 3000 m feletti hegyet is megmászott. Belegondolva abba, hogy milyen veszélyek leselkednek a vadonban az utazókra — csörgőkígyók, skorpiók, mérges rovarok, pumák — csodálni lehet bátorságát, hogy tudásszomja miatt ilyen nehéz feladatokra vállalkozott, teljesen egyedül. Igaz, volt néhány félelmetes élménye a terepen, egy esetet szeretnék kiemelni ezek közül. Egy szép napon a vadregényes elhagyott hegyi tájban pumával találkozott. Az ottani emberek tigrének — tigrisnek hívják. Az állat hatalmas volt, szája véres, hasa a földön lógott — valószínűleg előzőleg jóllakott — és morgott. Első meglepetésében (valószínűleg egy nagy macskának tartotta tudat alatt) azt mondta a ragadozónak, hogy „sicc, sicc”, mire az állat a bokrok közé vetette magát és eltűnt. Ezt követően rájött a reszketés, és a meredek
