Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Bartha Lajos: Magyarország első tervszerű felmérése (1696)
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 15. szám, 2006. — Magyar Földrajzi Múzeum, Érd, pp. 53-64. MAGYARORSZÁG ELSŐ TERVSZERŰ FELMÉRÉSE (1696) L.F. Marsigli születésének 350., J. Chr. Müller országtérképének 300. évfordulójára Bartha Lajos 1023 Budapest, Frankel Leó út 36. I. em. 5-, Tel: 1-326-0074 ÖSSZEFOGLALÁS Luigi Ferdinando Marsigli gróf (1658-1730) az oszmán hatalom elleni magyarországi háború hadmérnöke, 1683-tól mind többet foglalkozott az ország földrajzának, természetrajzi és földtani viszonyainak felkutatásával. 1690 és 1701 között főleg Magyarország addig feltérképezetlen területeinek felmérését, majd az ország új határainak kitűzését végezte. A gyakorlati kivitelben nagy szerepe volt munkatársának, a nürnbergi Johann Christoph Müller (1673-1720) térképésznek. Első lépésként Marsigli és Müller számos földrajzi pont nagy pontosságú csillagászati helymeghatározását végezte el a Duna és a Tisza mentén (1. táblázat). 1696. április 15 és augusztus 30 között Bécs, Buda, Baja, a Dráva torkolata, Titel, Szeged, Szolnok és Eger földrajzi szélességét, hosszúságát és a mágneses elhajlást (deklináció) mérték meg. A középhiba a szélességnél ±1,4a hosszúságnál ±7', ami a 17. sz-ban kitűnő eredménynek mondható. A mágneses deklináció közepes értéke a Kárpát-medence közepén 10° nyugati elhajlás. Marsigli a mérési eredmények összefoglalását 1700-ban közölte a „Danubialis Operis Prodromus” c. munkában. Ilyen módon Edmund Halley megismerhette a méréseket, és ennek alapján az 1702-ben kiadott híres mágneses izogón-térképén megrajzolhatta a Magyarországon áthaladó vonalat. A 10°-os nyugati izogón-vonal az egyetlen deklináció-érték amely kontinens szárazföldjét átszeli. „Ezt a távoli, rejtett világot ugyanis, hogy úgy mondjam a barbár ismeretlenségéből elsőként én emeltem ki”. Ezekkel az önérzetes szavakkal vezeti be gr. Luigi Ferdinando Marsigli, az oszmán megszállók kiszorítására indított háború hadmérnöke a Dunáról és a Duna- medencéről 1726-ban megjelent hatalmas művét, a Danubius-t. Egyáltalában nem túloz: valóban Mar- siglit, és térképész szempontból munkatársát, Johann Christoph Müllert nevezhetjük a Kárpát-medence „líjra-felfedezőjének". A „DANUBIUS PANNONICO- MYSICUS, OBSERVATIONISBUS GEOGRAPHI- CIS, ASTRONOMICIS, HYDROGRAPHICIS, HIS- TOR1CIS, PERLUSTRATUS...I-VI. tomus, Hága, 1726” (,ai magyarországi-szerbiai Duna, földrajzi, csillagászati, vízrajzi, történelmi, természetrajzi vizsgálata. .. ’) először ismertette meg a világ tudós társadalmát a Magyar Királyság és az Észak-Balkán földrajzi, vízrajzi, bányászati (geológiai!), természetrajzi viszonyaival és a régészeti emlékeivel [ 1 ]. A művet az akkori geográfusok szempontjából különösen értékessé tette a benne található áttekintő és részletes térképek sorozata, amelyek a Duna folyását először mutatták be (még mai szemmel is) aránylag helyesen, kiigazították az évszázados térképi torzulásokat, számos új, addig ismeretlen földrajzi elemmel bővítve az ország-ábrázolást. Nagy fontosságú volt a Duna és a Tisza alföldi szakaszának helyesbítése. A korábbi térképek a váci Duna-kanyart szinte alig ábrázolták, ezért a folyó az észak-dél helyett délnyugati irányban szelte át az Alföldet, ugyanígy elferdítve a Tisza vonalát. Ez pedig a 16-17. sz. Európa-térképein Közép-Európa és az északi Balkán ábrázolást is el53
