Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Konferencia és megemlékezés Molnár Mária születésének 120. évfordulóján (Dr. Puskás János)
Női és férfi öltözet Pitilun indítást adott számára, mely később is átsegítette a nehézségeken (I. világháború, missziós külszolgálat megpróbáltatásai). Dr. Huszár Pál az előadásában kiváló képet festett a kezdeti lépésekről. Kiss Krisztina segítségével betekintést kaptunk az Admiralitás-szigetek mai életébe. Misszionáriusként eljutott arra a szigetre - Pitilura - is, ahol Molnár Mária éveken keresztül szolgált. Az érzelmektől áthatott előadását a helyi gyerekek énekével, valamint a felnőttek viseletének bemutatásával fűszerezte. Külön érdekességet jelentett, ahogyan a vele együtt Pitilura látogató két japán lány hűvös fogadtatásáról, majd a helyiek megbékéléséről szólt. Egyedül Molnár Mária utolsó élő fogadott gyermekének a szívét nem enyhítette a japán lányok imádsága. A hazánktól mesze élő szigetlakok mindennapjait dr. Antoni Judit, mint néprajzkutató tárta elénk. A használati tárgyakon, az öltözeten és a szerszámokon keresztül bepillantás nyerhettünk egy távoli - európai ember számára - ismeretlen világba. A néprajztudomány számára becses és egyedülálló gyűjtemény ma Sárospatakon tekinthető meg a Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei kiállításain. A gyűjtemény legérdekesebb darabjait Pocsai- né dr. Eperjesi Eszter mutatta be a szépszámú hallgatóságnak. Ekkor ébredtünk rá arra, hogy milyen értékek vannak ma a múzeum birtokában, melyet Molnár Mária gyűjtő szenvedélyének köszönhetünk. E sorok írója arra kereste a választ, hogy a 21. század elején vajon emlékszünk-e még Molnár Máriára. Dr. Puskás János példák sorával bizonyította azt, hogy nemcsak az Admiralitás-szigeteken, hanem itthon is számos jele van annak, hogy Molnár Mária élénken él az emberek lelkében. Az előadások után nyílt lehetősége a hallgatóságnak, hogy kérdéseket tegyenek fel az előadóknak, illetve hozzászólásokat fogalmazzanak meg. Dr. Kubassek János nagyon jelentős eseménynek nevezte a konferenciát. Megemlítette, hogy Molnár Mária halálával kapcsolatosan különböző források másmás álláspontot képviselnek. A tudománytörténeti kutatások is legeredményesebben az eredeti helyszíneket felkeresve nyújthatnának hiteles és megcáfolhatatlan végeredményeket, de erre egyhamar kevés esély lesz. A nehézségeket az jelenti, hogy itthonról kellene a japán forrásokat ellenőrizni, és összehasonlítani a többi országban fellelhető adatokkal. A program szerint a délutáni folytatásban Cséke Zsolt Magyarok az emberevők földjén című filmsorozatának Molnár Máriáról szóló két darabj át láthatták a résztvevők. A sorozat 10. és a 11. része „felidézte”a távoli szigetlakok segítségével a nap „főszereplőjét”. A film készítője a helyszíni tapasztalatai alapján válaszolt a kérdésekre. A fárasztó, de érdekes nap végeztével gondolatainkban megjelent Dsida Jenő két sora: „Emlékemet még vájjon őrzik-e, Vagy rendre-rendre ők is elfelednek ...” A konferencia és a filmbemutató után öröm töltheti el a szívünket, mert válaszolhatunk a versre. Molnár Mária emléke - a születése után 120 évvel is - itt él közöttünk, élete és munkája példaként szolgál napjainkban is mindnyájunk számára. Pápua-Üj-Guinea és az Admiralitás-szigetek 94
