Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - A Magyarhoni Földtani Társulat megemlékezései (Papp Péter)
Tömöry Edith a 80-as években (Dr. Lázár Imre kutatásai nyomán) Hatalmas örökséget hagyott hátra. Emlékét tanítványai, pályatársai és az általa alapított Művészeti Tanszék híven őrzik. A szülőhaza azonban mintha még vonakodna a nagy teljesítmény elismerésével. Kéziratban maradt, India építészetéről magyar nyelven írt könyve a 80-as évek óta kiadásra vár. Dr. Lázár Imre A Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ igazgatója Tömöry Edith művei Tömöry Edith: Az aacheni magyar kápolna története, Budapest: Németh József. 1931. Tömöry, Edith: Introduction to the History of Fine Arts in India and the West, Madras: Orient Longman, 1968. Tömöry, Edith: A History of Fine Arts in India and the West. Madras: Orient Longman, 1982 (Reprinted 1989, 1992, 1995, 1997, 1999, 2000, 2002, 2003, 2004) Tömöry Edith: India építészete (kézirat) A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT MEGEMLÉKEZÉSEI Az öt évtizeddel ezelőtti időkre emlékezni gyűltek össze a Társulat hazahívott külföldi tagjai és az itthoniak a Magyar Állami Földtani Intézet Stefánia úti műemlék- épületében 2006. október 16-án délelőtt. A megemlékezést Vörös Attila, az MFT társelnöke nyitotta meg személyes érvényű mondatokkal: miképpen határozták meg azok a kivételes napok az ő látásmódját is, a világhoz való hozzáállását, a rákövetkező évtizedekre. A Himnusz után Páka Teréz a Tudománytörténeti Szakosztály elnöke nyitotta meg az ülést. Először egy hajdani kollégánkra emlékeztetett, a most már mindörökké másodéves Tóth Dezső hallgatóra, akit a legelső napokban ölt meg egy, a járókelőkbe tévedt golyók közül. Kiemelte az ’56 októbere után nyugaton híressé lett tudósok, pályatársak érdemeit, és hogy az óhazára épp általuk, az ő jóvoltukból vetült fényt. Külön emlékezett azokra, akik a tucatnyinál több kinti kolléga közül már nem érhették meg ezt a félévszázados évfordulót. Faludy György versét az 1956, te csillag címűt idézte zárásképpen az ismertebb kollégák névsorának felolvasása után. A beérkezett (Saáry Éva, Kisvarsányi Géza, Kisvarsányiné Bognár Éva, Köves-Tapody Zsuzsa és Trunkó László) önéletrajzi részletekből sokszor nehéz, kanyargós, olykor jelentős nemzetközi elismerést is hozó életutakat, visszaemlékezéseket ismerhettek meg a jelenlévők. Ezt megelőzően azonban a Svédországból hazaérkezett Párák Tibor és a Dél-Afrikából megjött Salamon Miklós adott közre élményt jelentő és megható előadásban részleteket saját ’56-os emlékeiből és munkásságának eredményeiről. Nagy érdeklődést keltett Kecskeméti Tibor iratokkal és korabeli fotókkal is kiválóan dokumentált beszámolója a Nemzeti Múzeum műemléképületében október vége felé (24-26-án) kiégett Természetrajzi Múzeum világhírű ásványtani és Afrika-gyűjteményének pusztulásáról. A Szózat eléneklését követően a résztvevők a ma Svájcban élő Saáry Éva geológuskollégánk (egyben 85
