Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Egy ismeretlen magyar tudós Indiában (Dr. Lázár Imre)
Tömöry Edith fi müve, az Indiában megjelent művészettörténeti monográfia (Dr. Lázár Imre kutatásai nyomán) gyobb elhivatást kezdett érezni a szerzetesi élet iránt. 1931-ben csatlakozott a rendhez, és a Ferences Mária Misszionárius Nővérek római kolostorába költözött. 1934-ben Rómában az Általános Titkárságon osztották be munkára. A második világháború alatt eltűnt hozzátartozók felkutatásával foglalkozott. 1948-ban elöljárói missziós munkára küldték Indiába. Márciusban érkezett meg Madrászba, ahol a Ferences Mária Misszionárius Nővérek éppen az előző évben alapították meg a Stella Maris College-t, az akkor függetlenné váló India egyik legelső női főiskoláját. Dr. Tömöry Edith azonnal hozzálátott a művészeti és művészettörténeti oktatás megszervezéséhez. A délindiai városban addig csak az angol gyarmati időkben alapított Madras School of Arts and Crafts-ban (Mad- rászi Művészeti és Kézműipari Iskola) lehetett művészeti oktatásban részesülni. A magyar tudós elévülhetetlen érdeme, hogy 1948-ban az ő kezdeményezésre jött létre a Stella Maris College Művészeti Tanszéke, az első egyetemi szintű művészetoktatási intézmény Madrászban. Széleskörű nemzetközi tapasztalatait hasznosítva magas színvonalú művészeti és művészet- történeti oktatást vezetett be az új tanszéken. 84 Ö maga a College-ban indiai és európai művészet- történetet oktatott. 1955-ig az intézmény igazgatóhelyettese volt, nyugállományba vonulásáig pedig tanszékvezetői posztot töltött be. Nyugdíjasként is megmaradt az egyetem professor emeritusa, elsősorban mint doktori kurzusok vezetője. Mindennapi oktatómunkája mellett írta meg az Introduction to the History of Fine Arts in India and the West (Bevezetés az indiai és a nyugati művészet történetébe) című könyvét, amely 1968-ban jelent meg. E könyv átdolgozott és kibővített változata 1982-ben látott napvilágot A History of Fine Arts in India and the West (Az indiai és a nyugati művészet története) címmel. Ez a hatalmas, több mint 500 oldalas munka egyedülálló abban a tekintetben, hogy együtt tárgyalja India és Európa művészettörténetét. A mű első megjelenése óta kilenc újabb kiadást ért meg, és a mai napig az egyik leggyakrabban használt művészettörténeti tankönyv és referencia-kézikönyv Indiában. A monumentális munka készítése közben végigutazta egész Indiát és a helyszínen tanulmányozta a műemlékeket és múzeumi gyűjteményeket. Műtárgyainak gyűjteménye, amelyeket darabonként vásárolt a világ minden tájáról, most a Művészettörténet Tanszék könyvtárában van kiállítva. Magyarságát mindvégig megőrizte, ízes, szép magyar beszéde nem kopott meg az idegen környezetben. Boldog volt, ha magyar látogató kereste fel otthonában. A Magyarországról érkező híreket mindig nagy érdeklődéssel fogadta. 1976-ban megadatott neki, hogy még egyszer ellátogasson Magyarországra, melynek során Budapesten előadást tartott India művészetéről a Nemzeti Galériában. A Vatikáni Rádió magyar adása 1976. szeptember 16-án beszélgetést készített vele életútjáról. Ebben az interjúban elmondta, hogy új tanítási módszerként vezette be hallgatói számára a magyar népművészet tanulmányozását. ,aiz indiai fiatalokra nagy hatással van a magyar népművészet gazdagsága” - nyilatkozta. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Megkapta a „K. Subramanyam” és a „Stree Ratna” díjakat. Indiába érkezése után pontosan ötven évvel, egy gazdag, önfeláldozó életet beteljesítve, 1998. május 30- án, 93 évesen távozott el. Sírja Csennai legszentebb helyén, Szent Tamás hegyén található — ott, ahol az apostol a hagyomány szerint mártírhalált halt.
