Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Biró Anna: Adalékok Bíró Lajos néprajzi munkásságával és gyűjteményével kapcsolatban
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 15. szám, 2006. — Magyar Földrajzi Múzeum, Érd, pp. 65-72 ADALÉKOK BÍRÓ LAJOS NÉPRAJZI MUNKÁSSÁGÁVAL ÉS GYŰJTEMÉNYÉVEL KAPCSOLATBAN Bíró Anna 2083 Solymár, Váci Mihály u. 12. biroanna@neprajz.hu ÖSSZEFOGLALÁS Embersége és gyűjteménye miatt máig sokan adóznak tisztelettel az entomológus Bíró Lajosnak, aki 1896és 1902 között Német-Uj-Guineában végzett természetrajzi és etnográfiai gyűjtést. Születésének 150., halálának 75. évfordulója alkalmából emlékezünk rá, amely 2006-ban volt. Az általa gyűjtött közel 6000 néprajzi tárgy a Néprajzi Múzeum Óceánia-gyűjteményének• legnagyobb algyűjteménye, amely koraisága mellett a pontos és részletes adatolás, a kéziratos hagyaték, valamint a fotók nagy száma miatt nemzetközileg is egyedülállónak számít. Jelen tanulmány Bíró néprajzi tevékenységébe kíván bepillantást adni, tekintettel arra is, hogy gyűjteményének feldolgozásán kívül tevékenységének módjáról és értékéről ez idáig nem volt áfogó képünk. Bíró Lajos életútja Bíró Lajos 1856. augusztus 29-én született a Szilágy megyei Tasnádon. Érettségijét követően a debreceni, majd budapesti református teológián erősödött meg benne a szándék, hogy utazó természetvizsgálóként a szinte még kőkori körülmények között élő népek közt kutasson. Budapesten teológiai tanulmányai mellett a Nemzeti Múzeum Állattárában gyarapította ismereteit. Még tanulmányai befejezése előtt azonban kénytelen volt nevelőként elhelyezkedni előbb Dunaőrsön, majd Sátoraljaújhelyen, ahol megírta első tudományos dolgozatát Adatok Zemplén vármegye természetrajzi ismeretéhez címmel. Munkaadójával Dr. Chyzer Kornél rovarkutatóval pedig közösen elkészítették a megye zoológiái monográfiáját. Bíró később az ő segítségével ideiglenes filoxérabiztosi állást kapott Budapesten, amely mellett a Rovartani Lapokat szerkesztette és publikált. Mivel állásában nem véglegesítették, újra tanítóként helyezkedett el Rákospalotán, majd a kecskeméti református kollégiumban. Ekkor írta meg Kecskemét állattani monográfiáját és rovartani kutatásokat végzett a Tátrában és Erdélyben. 1893-ban beiratkozott a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, laboránsi fizetéséből, valamint publikációiból tartva fenn magát. Mindeközben olvasta a szakirodalmat, tanulmányozta a preparálási módszereket, gyűjtött és nyelveket tanult. Az utazásba vetett reményei akkor látszottak valóra válni, amikor a Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1895- ben ülést rendezett Fenichel Sámuef emlékére, hangsúlyozva, hogy munkáját folytatni kell. Bíró - megnyerve Herman Ottó támogatását is - felajánlkozott az útra. Végzettség hiányában azonban a múzeum nem alkalmazhatta, ezért az induláshoz szükséges összeg előteremtésére megvették tőle 60.000 darabos rovargyűjteményét. Az út idejére pedig szerződést kötöttek, mely szerint az általa gyűjtött természeti anyagokat és néprajzi tárgyakat átveszik, és ellenértékűket Uj-Gui- neába utalják, melyből Bíró fenn tudja tartani magát. Bíró 1895- november 7-én hagyta el Budapestet, 1896. január 1-én szállt partra Német-Űj-Guinea kormányzati székhelyén, az Astrolabe-öbölbeli Friedrich-Wil- helmshafenben. Az ott töltött hat év alatt bejárta az összes elérhető és fehérek által lakott helyet, így a Han- semann-partot, az Astrolabe és a Huon-öblöt. Robert Koch-hA pedig, aki malária elleni kutatásokat végzett a területen, körutazást tett Uj-Irországban. 1897-ben közel egy évre elhagyta Uj-Guineát, Szingapúrba, Jávára és Ausztráliába utazott, hogy készleteit kiegészítse 65
