Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Bartha Lajos: Magyarország első tervszerű felmérése (1696)
gától), b./ a mérés kivitelezésének hibaforrásaiból (pl. a felállításnál a főtengely nem állt pontosan függőlegesen, és c.l a Nap és a mérésnél alkalmazott csillagok égi helyzetét a táblázatok hibásan tüntették fel. A műszer feltételezhető belső hibáit a korabeli eszközeinek ismeretében megbecsülhetjük [15]. A helyi felszerelés bizonytalanságra csak következtethetünk. A csillagok égi koordinátáit, amint az a Danubius- ból megállapítható, az akkoriban legkorszerűbbnek és legpontosabbnak számító jegyzékből, a danzigi Johannes Heveliusnak 1690-ben kiadott „Prodromus Astronomiae... uterque Catalogus Stellarum fixarum” (Gedani, 1690) vették át, az égi helyzeteket a mérés időpontjára számították át, és figyelembe vették a levegő sugártörését (a refrakciót). Összesen 18 csillagot használtak a méréshez. A Hevelius-katalógus adatait a modern mérésekkel összehasonlítva, kitűnik, hogy egy-egy csillag deklinációjának négyzetes középhibája ±3,7'. Néhány csillag helyét azonban Hevelius 14'és 36' közti pontatlansággal mérte [20]. A csillagok (és a Nap) deklinációjának pontatlansága eleve korlátozta a földrajzi meghatározások pontosságát. Az 1. táblázatból látható, hogy a magyarországi alappont mérések hibája 0 és 7 ív-perc közt változik. Az összes mérésből a közepes hiba (az előjelet figyelmen kívül hagyva) 3,2', a négyzetes középhiba ±1,4'. Feltűnő a budai (Margit-szigeten végzett), a titeli és az egri méréseknek a többihez képest nagynak mondható hibája. Ezeken a pontokon talán a délvonal meghatározása lehetett bizonytalan — ez a korbeli méréseknél gyakori hibaforrás volt -, vagy az eszköz felállítása nem volt megfelelő. A mérési hibákat úgy próbálták csökkenteni, több csillag méréséből - Szegeden pl. 14- ből - számolt középértéket tekintették a helyesnek. Összehasonlítva a 17. században elterjedt földrajzi koordináta-táblázatokkal, megállapíthatjuk, hogy az 1696. évi alappont mérések szélesség-adatai a kor legjobb értékei közé tartoznak. Pl. az akkoriban nagyon elterjedt Riccioli-táblázatok hét ausztriai és magyarországi város szélességét ±29'(közel egy fél szög-fok) négyzetes középhibával tüntetik fel. A. Argolusnál tíz európai nagyváros középhibája +6' (négyszerte nagyobb). Az angol G. Wildey 1715-ben megjelent térképén a Brit-szigetek helységeinek középhibája ±1,6' -re csökken, azaz a Marsigli-Müller értékekével azonos. A növekvő holdsarló rajza (valószínűleg Müller munkája) Bécsben és Zsbályán. (Sanubius, I. köt. 2. rész.) A földrajzi hosszúság A Danubius bevezetőjében Marsigli háromféle módszert is említ a földrajzi hosszúság mérésére. Ennek ellenére sem a Prodromus-ban, sem a Danubius-ban nem találunk \ értékeket, és ez az a gyanút kelti, hogy Marsigli és Müller nem tudtak csillagászati úton hosz- szúság meghatározást végezni. Azt is tudjuk, hogy Marsigli leveleket is váltottJ. D. Cassinivel, egykori mesterével, és akkor már a párizsi Természettudományi Akadémia Királyi Obszervatóriumának igazgatójával, aki sokat foglalkozott a földrajzi hosszúság mérésének kérdésével. A Danubiusban leírt módszerek közül az első kettővel éppen Cassini 59
