Dr. Kubassek János (szerk.): Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 15. (Magyar Földrajzi Múzeum; Érd, 2006)
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Lovász György: Bulla Béla és a magyar tájkutatás
nem volt logikus, természeti tájalkotóként a geomorfológiai tájat, talaj tájat, vagy klíma tájat definiálni.- Bulla ajánlotta, ill. vezette be a körzet fogalmát, azaz a tájalkotó tényezőnek körzete van. A természeti táj pedig meghatározott jellegű geomorfológiai, talaj- és éghajlati stb. körzetek integrált egysége.- Bulla hívta fel a figyelmet arra, hogy a sokszínű társadalmi-gazdasági tevékenység szintén tájalkotó tényező. Ma is helyesen ítéljük, hogy a társadalmi-gazdasági tevékenységeknek (pl. ipar, mezőgazdaság stb.) térkategóriája szintén a körzet.- Helyesen állapítja meg, hogy a „táj váza a domborzat”. Ebből azonban az is következik, hogy „a domborzat döntő jelentőségű tájalkotó tényező”, hiszen a helyi klíma, a talaj minőség, a lefolyási tényező, a növényzet stb. elsősorban a domborzat jellegének függvénye.- Egyet lehet érteni tételével, amelyben megállapítja, hogy „a táj természettörténeti kategória”, azaz a földtörténet során — éppen a tájalkotó tényezők folyamatos változása következtében - egy táj jellege, sajátossága állandóan változik. Ezzel a megállapításával az 1947- ben megfogalmazódott tétel tovább fejlődött, hiszen akkor még csak a társadalmi-gazdasági tevékenység tájalkotó szerepére hívták fel a figyelmet. Bulla Béla vitathatatlan érdemeket szerzett az egységes földrajz megteremtésének irányába. Ennek első lépéseként a tájkutatás, ill. a tájjellemzés elengedhetetlen tematikus pontjaként a tájra tett társadalmi hatások elemzését határozta meg. A táj belső mozgásfolyamatai (felszínfejlődés, talajpusztulás, talajképződés stb.) napjainkban is módosító hatásúak. Tájkutatási koncepciójának kibontakoztatása — mint korábban említettük - még életében, az 1950-es évek második felében megkezdődött. Ennek a több évtizedes folyamatnak első kezdeti szakaszában jelenik meg a „Földrajzi monográfiák” sorozata. Halála után tanítványai fejlesztik tovább a tematikát, ill. koncepciót, és a halála utáni időszak újabb eredményeit (Marosi S. 1980). Az utókor ennek megnyilvánulását egy újabb sorozat, a Magyarország tájmonográfiájának megjelenésében véli felfedezni, amely az ő koncepcióját, ill. továbbfejlesztését tükrözi. A sorozat tagjai kezdetben csak hazánk nagytájainak természeti földrajzi jellemzését adják hosszan tartó terepi kutatások alapján. Új tematikus vonásként már elmélyült elemzések foglalkoznak a természeti erőforrásokkal. Bulla 1947-ben megfogalmazott koncepciójának elmélyült, és a tanítványai, valamint kortársai által tematikailag szélesebb megnyilvánulását látja az utókor a sorozat későbbi tagjaiban, ahol már a nagytáj társadalomföldrajzi folyamatait is elemzik. A kutatásokban résztvevő szerzők számának növekedése egyértelműen mutatja, hogy a tájkutatás egyre nagyobb mértékben támaszkodott a társ- ill. rokontudományi szakemberekre. A társ- és rokontudományokkal a kapcsolatfelvétel már korábban megkezdődött. Ez a közeledés, ill. együttműködés már az 1960-as évektől elmélyül, és egyre jellemzőbb a földrajztudomány interdiszciplináris szervező tevékenysége a tájkutatás terén. A sorozat kezdetben csupán a természeti környezetre gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásokat elemezte, ill. értékelte a táj adottságait. A későbbi kötetek tematikája tovább bővült, amennyiben már a tájra vonatkozó társadalomföldrajzi elemzéseket is tartalmazzák. Az ezekben a kötetekben publikált kutatásokban a földrajz már közelít az egyik tradicionális feladatához, a táj természeti és társadalmi folyamatai integrált vizsgálatához. Összefoglalva Bulla Bélának a tájkutatásban kifejtett tevékenységét megállapíthatjuk, hogy:- Munkásságával kezdett kibontakozni a komplex természetföldrajzi táj-jellemzés, amikor a geológiai és geomorfológiai tájalkotó tényezőkön kívül más tényezőket is figyelembe vettek.- Az Ö vezetésével jelentősen bővültek tájrendszerünk elméleti alapjai, ill. hierarchikus felépítése, és Ö kezdeményezte a hazai tájak kutatásának jelentős mértékű kibontakozását. — Az elsők között hangsúlyozta a társadalmi tevékenység természeti környezet formáló szerepét, és az ezt feltáró kutatások fontosságát.- Bulla és Mendöl közösen írt könyve tekinthető a komplex oknyomozó földrajzi leírások előőrsének. Ez adta az indíttatást a téma regionális kutatásához. A tájmonográfiák utolsó köteteinek tematikája ennek a koncepciónak kezdődő kiteljesedését is sejteti. A hazai tájak kutatásának előtérbe hozásával Bulla igen sokat tett, a földrajz társ- és rokontudományaival való kapcsolat kiépítésére is. Ehhez természetesen a társ- és rokontudományok jelentős fejlődésére is szükség volt, hiszen a természetföldrajz az ő adatbázisukat 29
